Blog

Itt tartok most

Sokkal több ötletem van blogbejegyzésre, mint amennyit valójában megírok. Vállalkozó vagyok, elméleti síkon rugalmas munkaidővel, mégis sokszor előfordul, hogy nincs időm, pedig ügyes vagyok az időm menedzselésében.

Sokkal több szerelemprojekt van a fejemben, mint amennyi valaha eléri a vágóasztalt, vagy a zongora billentyűit.

Sokkal több vers van a fejemben, vagy le nem írt oldal, amik sosem kerülnek napvilágra. Sokszor érzem azt, hogy ezek bennem ragadnak, és már soha nem jönnek elő.

Viszont aki vállalkozóként azon bánkódik, hogy mit nem tehet meg, az ne válassza ezt az utat. Ez egy életforma, ez egy olyan világ, amiben én például napi szinten abban a bizonyos flow-ban vagyok. És hálás vagyok azokért a dolgokért, amiket viszont megtehetek. A saját választásomból, a saját kreativitásom megélése céljából.

Vállalkozó vagyok, nem azért, hogy 3 Ferrarit vegyek, hanem, hogy kreatív alkotóként nyomot hagyjak a világban. Hogy ne bánjam a létre nem jött alkotásokat, hanem, hogy tiszta szívből örüljek a létrejötteknek. A köszönő leveleknek, a hálakönnyeknek, az elcsukló szavaknak, vagy a baráti kézfogásnak.

– A te történeted –

Igen, én is pénzből élek, és ma már tisztelem magam annyira, hogy azt az összeget kérjem el a munkámért, amiért érzem, hogy értékes vagyok. Nem dolgozom olcsón, és pláne nem dolgozom ingyen csak azért, mert “csak” 1 kép kell. Értéket szeretnék adni, amiben az emberi tényező is benne van. Drága eszközökkel dolgozom (le sem merem írni, idén mennyit költöttem vállalkozásfejlesztésre) azért, hogy Neked a legjobbat tudjam nyújtani, és magamat is állandóan képzem: tanfolyamokat, workshopokat végzek el, hazai és külföldi alkotóktól tanulok.

Ha kell, hajnalban útnak indulok, hogy az ország másik végén megrendezett konferencián felvételt készítsek, vagy még hajnalig ott vagyok Veletek, amíg a menyasszonytánc után elpakolom a kamerát.

Én is emberből vagyok, elfáradok, nekem is van rossz napom, viszont számomra ott kezdődik a professzionalitás, hogy ezekben a pillanatokban is olyan szintet tudok képviselni, amire a megrendelőnek nem lesz panasza, vagy épp neki fel sem tűnik.

Sokkal több kreatív energia van bennem, mint ami manifesztálódik a mindennapokban, ezért tudom, hogy ez hosszú évtizedekig kitart még. Azért vagyok kreatív, mert az akarok lenni.

Itt tartok most.

Új hangulatba fordulnak a képeim

A fotózásban is vannak divathullámok, stílusirányzatok, és természetesen minden tábornak képviselői, ellenzői. Nincs is ezzel baj, hiszen a kereslet így talál megfelelő kínálatra, mert a különböző színvilágokban mindenki megtalálja a magáét. Nem mondom, hogy különösképpen követem ezeket, de azért látom, hogy mit képviselnek sokan, mit kevesen.

Mindezektől egyébként függetlenül elsősorban az esküvői videós munkáim idén kialakított színvilága, kontrasztja sarkallt arra, hogy a fotóim is ebbe az irányba módosuljanak. Eddig kissé fakóbb, deszaturált világ jellemezte a képeim utómunkáját – nem utolsó sorban azért, mert nekem is tetszik ez a hangulat – most viszont úgy éreztem, hogy a videóim hangulatát szeretném a képeimben is jobban megjeleníteni, így ősztől már kontrasztos, szaturált, ugyanakkor sötétebb tónusú hangulat jellemzi majd a képeimet, ami számomra eleganciát, letisztultságot is sugároz. Erre már látsz példát az Instagram oldalamon is, illetve itt is:

Egy ideje érett bennem a változás, és természetesen apró módosítások biztosan lesznek, viszont főképp a fent említett paraméterek mentén. Bízom benne, hogy nektek is tetszik ez az irány, mert amikor számomra összeállt ez a képi világ, akkor egyből azt éreztem, hogy bárcsak azon nyomban fotózhatnék valakit. Sajnos azóta a napirendembe nem fért bele, viszont, ha szeretnél ilyen hangulatú képeket, tudod, hol érsz el, és találunk alkalmas időpontot!

Induljon az ősz, nagyon várom az izgalmas kültéri színeket, mert ilyenkor még gyönyörűbb a természet (lassan a stúdiók is megkapják az őszi dekorációt, így akár fűtött környezetben is készülhetnek a fotók).

32 év után megtudtam

Akár clickbait is lehetne a cím, mégis olyan izgalmas dolog történt, aminek ezek szerint most volt csak itt az ideje. Pontosan 32 év és 1 nap telt el úgy az életemben, hogy nem voltam tisztában azzal, hogy a haj mennyire fontos. Mindig leemeltem a polcról az olcsó sampont, a fodrásznál pedig néha mindössze 8,5 percet töltöttem úgy, hogy még picit várnom is kellett.

Eszter és Musti megvilágosított. Nekik pontosan olyan szenvedélyük a haj, mint nekem a fotózás, vagy a videózás. Néhány hónappal ezelőtt egyébként felkerestek, hogy szeretnének podcast csatornát indítani, azzal a céllal, hogy a vendégeikkel beszélgessenek egy jót, hiszen mindenkinek van egy izgalmas története. Szeptember elsején pedig elstartolt a csatorna, és már 2 rész elérhető Spotify-on (a többi platformon pedig hamarosan).

A második felvétel alkalmával az történt, hogy az egyik résztvevő sajnos nem tudott eljönni, viszont a holtidőt kitöltöttük úgy, hogy kaptam egy profi hajvágást, és rengeteg tanácsot – mert még a hajszárítást is rosszul csináltam eddig – ezáltal pedig én is vendég lettem, így teljesen legitimmé vált, hogy akár én is beüljek a szalon székébe, ahol a fésűk és ollók helyett mikrofonállványok, és kábelrengeteg honolt.

És így is történt, tehát abban a podcastban lettem vendég, aminek a felvételeit és utómunkálatait én készítem. Hálás vagyok, hogy méltónak találták az én történetemet is. Néhány hét múlva érkezik a beszélgetés, ahol a vállalkozóvá válásomról beszélgetünk majd.

Az eddig felvett részek alapján biztosan állíthatom, hogy rendkívül színes a vendégek köre, nagyon izgalmas beszélgetések kerekednek ki, olyan történetekkel, amik rendkívül inspirálóak.

Most megyek hajat mosni, és gyakorolni a hajszárítást, hogy Eszter és Musti legközelebb büszke legyen rám, hogy megtanultam. Ti pedig hallgassatok bele a podcastba (lesznek kimondottan tematikus részek is, amikben csak a haj lesz a téma).

Mit adott a tánc?

Eddigi életem legnagyobb részében meghatározó pillér volt a tánc, ezen belül is a néptánc. Több ország, több tucat színpadján fordultam meg, és megszámlálhatatlan órát töltöttem el a próbateremben, ahol a mozdulatok végletekig való kigyakorlása zajlott.

Sajnos már pár éve szögre akasztottam a karaktercipőmet (bízom benne, hogy nem örökre), mégis rengeteg dolog van, amit a táncnak köszönhetek, beépült a mindennapjaimba, a személyiségem elválaszthatatlan részévé vált.

Fegyelem, kitartás, csapatban gondolkodás, a produkciók felépítésének és rendezésének megismerése, és rengeteg élmény, ami örökre az enyém marad. A tánc adta az ütemérzéket, nem csak a színpadon, hanem az életben is, a tánc adta a legjobb barátaimat, és a tánc adta azt az életformát, amitől a mai napig libabőrös leszek, ha meghallok egy népdalt.

A tánc megtanított egy olyan gondolkodásmódra, amit a vállalkozásomban is tudok alkalmazni. Ide is kell ütemérzék, fegyelem, kitartás, csapatszellem, és legfőképpen produkcióban gondolkodás (legalábbis azokban a munkáimban, amelyekben szinte rendezői szerepkörben is vagyok). Nem utolsó sorban pedig nem riadok vissza a szerepléstől, ami magabiztosságot ad.

Gyerekkorom óta az életem része a tánc, és teljesen biztos vagyok benne, hogy olyan erős pillére a létezésemnek, hogy nélküle biztosan kevesebb lennék. Sokszor hangsúlyoztam már, hogy én nem a fotós gyerek, vagy a videós csávó vagyok – persze, adott munkák esetében akár lehetne is ez a titulusom. Sokkal inkább az az egyén, aki különböző területeken szerzett tapasztalatokat egybegyúrva instruál egy fotózáson, vagy épp álmodik meg egy reklámfilmet. Mindegyik én vagyok, a lényeg, hogy a kreativitás fűszerét magam keverhessem ki.

Heidi Groskreutz mondta, hogy, ha táncolsz, élsz, ha élsz táncolsz. Így van, nem igaz?

Ősszel startol az eventomi podcast

Van az a mém, hogy nem kell ám mindenkinek saját podcast. Nem tudok ezzel vitatkozni, viszont minek építettem volna saját podcast stúdiót, ha nem lenne saját podcast csatornám. Tavaly elindítottam a Földönfotó Podcast-ot, ami kereken 1 db epizódot ért meg, és azóta is parlagon hevert. Mindig hangsúlyoztam, hogy itt a blogon megírom a zsákutcákat is, hát ez is inkább a pandémia bizonytalan gyermeke volt, mint egy átgondolt folyamat része, most viszont megértem arra, hogy izgalmas beszélgetőtársaimmal beszélgessünk a fotózásról, videózásról, és egyéb vizuális tartalmakról.

Ennek neve pedig ‘eventomi podcast’ lett, és már az algoritmusok erdejében növekszik nullák és egyesek formájában, hogy őszre biztosan ott legyen a legismertebb podcast platformokon (Spotify, Apple Podcast).

Egyébként az oldalamon már találsz egy ‘Podcast’ menüpontot, ahol az intro-t meghallgathatod. Egyelőre több rész nem került ki, a felvételek tervezése és felvétele folyamatban van, viszont bízom benne, hogy nem csak a fotózás iránt érdeklődőknek lesznek érdekesek a témák.

Addig is kellemes nyarat kívánok a maradék 2 hétre, most megyek, értesítem a következő beszélgetőpartnereimet 🙂