Blog

Jó éjt Tom Newgie!

2017. február 1-én startolt el az első blogom (tomnewgie.com – de már ne is kattints rá, nem létezik), amit Tom Newgie néven indítottam útjának azzal a szlogennel, hogy az élet csodaszép, és mi magunk tesszük azzá. Rengeteg idő telt el azóta, rengeteg történéssel, viszont úgy hozta az élet, hogy 179 bejegyzés, 180,000 legépelt karakter után elbúcsúzom tőle.

Már egy ideje ott nem született bejegyzés, hiszen itt írok már, és úgy éreztem, az ottani hangnem, az ottani srác már nem én vagyok, így bármennyire is szeretem a márkát. És természetesen továbbra is imádom a logót, amit egy építész barátom tervezett (eventomi logóját is neki köszönhetem), és továbbra is büszkén iszom a kávém a saját logós bögrémből. Viszont csak azért fenntartani nem szerettem volna, hogy legyen, így a domain megújítás pillanatában elhatároztam, hogy ilyen formában elbúcsúzom tőle. És ennek az ideje most jött el.

Rengeteget tanultam abból a blogból, írásokkal, zenékkel, videókkal jelentkeztem, és a sors furcsa fintora, hogy akkor mindez izgalmas hobbi volt, ma pedig pontosan abból a kiszabadított kreativitásból élek, amihez az ott szerzett tapasztalatok is nagyban hozzájárultak.

Szóval ez egyáltalán nem könnyes búcsú, egy nagyon fontos fejezet lezárása inkább, amit most végleg felvált az ezen az oldalon vezetett blog szekció. Persze itt kicsit más a téma, mert míg Tom Newgie önfejlesztős, mélyebb gondolatokat feszegető volt, addig eventomi több szakmai poszttal jelentkezik, de mégsem kizárva az érzelmesebb hangnemet. Szóval teljesen rendjén van ez így, és hálás vagyok, hogy itt folytathatom az írást.

Tom Newgie mindig a kedvenc márkáim között marad, és mindig emlékeztetni fog életem azon izgalmas éveire, amikor teljes nyitottsággal megtaláltam magamat.

Jó éjt Tom Newgie!

Bővül a család

Egy vállalkozás, sőt, lényegében az emberi élet is akkor izgalmas, ha van benne fejlődés. A kezdetektől ez viszi előre az emberiséget, és személy szerint nekem is óriási vágyam van a változásra, arra, hogy jobb legyek, mint tegnap. Nem másokhoz képest, magamhoz képest. És természetesen ez kihat a munkámra is, ahol szintén óriási jelentősége van annak, hogy fejlődjek. Magamért, és az ügyfeleimért.

Akkor tudok napról napra jobb lenni abban, amit csinálok, ha tudatos – és néha spontán – döntéseket hozva fejlesztem a vállalkozásomat. Amikor elkezdtem a fotós szakmát, akkor a Canon volt a választásom, ár-érték arányban, és az akkori feladataimhoz kiváló választás volt. És ez ma sincs másképp, hiszen hű társam azóta is, viszont más jellegű feladataim is lettek, amihez az internet teljes kiolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy az elkövetkező időkben a Sony lesz az, aki a japán eleganciát behozza a munkámba.

Nem mennék bele a technikai specifikációkba, viszont az alkotás örömét ezzel egy magasabb szintre tudom emelni. És ez fontos nekem, fontos a vállalkozásomnak. Szóval bővült a technikai arzenál, izgatottan várom mire képes a “harcmezőn”. Megígérhetem, hogy izgalmas feladatokban tesztelem majd, mit is tud valójában.

Drága csöppség, üdvözöllek az eventomi családban!

80 igen

Nem is tudom, miért pont most jutott eszembe, de gondoltam megszámolom, eddig hány esküvőn vettem részt a kamera másik oldalán. Lehet, hogy tudat alatt éreztem, hogy kerek számról lehet szó, ugyanis ez a szám éppen 40. Na nincs benne semmi jubileumi, és persze az 50. sem lenne más, mégis fontosnak tartom, hogy legyen egy kis számvetés, hogy honnan hova jutottam el, és merre tartok.

Nagyom bízom abban, hogy sokat fejlődtem. Ami biztos, hogy rengeteget tanultam a váratlan helyzetekből, a pároktól, a násznéptől, és a többi kollégától is. Őszintén bevallom, hogy mostanra jutottam el oda, hogy van egy világos út, stílus, amit esküvői videós szempontból képviselni szeretnék. És azért örülök, hogy ez kikristályosodott, mert így tudatosabban tudok fejlődni. És ennek az útnak a fényében frissítettem is az oldalamon a videós szekciót.

Természetesen mérhetetlenül boldog vagyok azért, hogy a párok elégedettséggel fogadták a nekik készült videót, hiszen lényegében az ő közreműködésükkel tudok haladni az utamon, általuk tudok fejlődni, hiszen ők adnak lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam számtalan – addig ismeretlen – helyzetben.

A kép az egyik kedvenc helyszínemen készült a fotózás utáni percekben

Nem mondom, hogy az idei év változékonysága nem nehezítette meg a munkám, és persze nagyon sok ember életében változást hozott, mégis tudtam, hogy a párok felé a lehető legnagyobb rugalmassággal, és megértéssel fogok fordulni.

Nyitva már a jövő évi foglalás, írj bátran, ha érdeklődnél (tomi@eventomi.net). Tervezem azt is, hogy videó formájában bemutatkozom, és elmondom, mit is képviselek a videóimban. Mert pontosan tudom, hogy nem mindenki értékeli ezt a stílust, viszont aki ezt keresi, annak fontos iránymutatás lesz.

A kis lagzitól a több naposig imádtam mindet, és – lehet, hogy ők nem is tudják – valamennyi pár hozzátett ahhoz, aki ma vagyok. Folytatom az utat, mert rengeteg a tanulni való, és a fejlődés sosem áll meg.

eventomi 1, Tomi 31

1 hónap különbséggel tartom a vállalkozásom és a saját születésnapomat. Előbbiről már írtam augusztusban, most pedig utóbbi a téma. Na nem is azért, hogy ünnepeltessem magam, mégis, mivel tettem egy ígéretet 30 évesen, szeretném leírni, mi történt ebben az 1 évben.

Megfogadtam ugyanis, hogy 31 éves korom előtt elkészül az a könyv, ami lényegében az eddig felgyülemlett tapasztalataimat foglalja össze egy könyv formájában. Magánélet és karrier keveredéséből pedig ezen a héten fizikai formába öntöttem a Szellemi Prostitúció című írásomat, és a saját példányomat egyedi kötésben kinyomtattam.

Az ígéretemnek eleget tettem, amiért őszintén mondhatom, hogy büszke vagyok magamra. Sőt, meg is nyugodtam, mert rengeteg dolgot a helyére tett ez az írás. És habár többször is elolvastam, mindig borzongok 1-2 résznél, hiszen az életem meghatározó történéseiről írok.

A következő lépcsőfok, hogy átgondolom, milyen formában teremthet ez értéket mások számára is, azaz a kiadás gondolatával játszom, és erősen azt érzem, hogy elindítom ezen az úton. Nem azért, mert bölcsnek, megmondónak gondolom magam, hanem bízom abban, hogy a történetem által talán másokban is elindítok egy olyan gondolatot, ami segít az életük megváltoztatásában (persze, ha ezt szeretnék).

Pontosan 1 évvel ezelőtt így láttam neki az írásnak (ez a könyv előszava):

30 lettem. Nem, mintha ez a bűvösnek tűnő szám bármennyire is megbabonázna, mégis, olyan változások mentek végbe az életemben, amelyek szavak, mondatok, gondolatok formájában kikívánkoznak belőlem. És nem utolsó sorban megígértem magamnak, hogy 30 éves koromban könyvet írok. Az elsőt, és remélem, nem az utolsót. Volt tehát egy teljes évem, hogy ezt a számomra nemes küldetést teljesítsem. Örömmel vágtam hát neki. A betűim kondérjában hosszú érlelés után kifőztem ezt a könyvet, amelyet most a kezedben tartasz. Bízom benne, hogy azok a pillanatok, amelyeket átéltem, és a valóságtól való apró elrugaszkodások tengerébe vetettem, számodra is hordoznak olyan gondolatokat, amelyektől megállsz egy pillanatra, elmerengsz, amelyeket a saját szemszögedből nézve joggal megkérdőjelezel. Nem vagyok bölcs, nem vagyok megmondó, nem vagyok tudós, nem vagyok hős. Mégis, a magamnak tett ígéretemnek tettem eleget azzal, hogy leírtam mindazt, amit egy forró júliusi hőség délutáni forgatagában úgy neveztem el: Szellemi Prostitúció.

Amint továbblépés történt a könyv kapcsán, és bármilyen formában elérhető, biztosan fogok róla írni. Nagyon örülök, hogy elkészültem (már csak apró hibajavítások maradtak hátra), és boldog vagyok, hogy már a kezemben tarthatom a vázlat példányát.

Boldog születésnapot eventomi!

Tavaly ilyenkor történt, hogy a multi-létemet a vállalkozói életformára cseréltem, ezért gondoltam illő lenne megemlékezni az 1 éves (az eventomi márkanév ennél korábban született, de akkor még csak hobbi volt az egész) születésnapomról. Na nem jár busás prémium, vagy céges autó, sőt, még vezetői elismerés sem, hiszen ez nem az a világ. Itt nincs cafeteria, nincs előléptetés, és nincsenek céges bulik.

Van viszont rengeteg flow élmény, őszinte elismerés, és legfőképp: van értelme annak, amit csinálok. Megválogathatom, hogy kivel dolgozom, és kivel nem, és szabhatok olyan feltételeket, amiket szeretnék. Rengeteget tanultam, hiszen nem arról szól az életem, hogy művészkedem egész nap, üzleti döntéseket is kell hozni, konfliktusokba beleállni, mérlegelni, nemet mondani, és tervezni.

Meg persze rengeteget tanulni. A fotós iskola, a workshopok, a fotós barátaimmal való konzultációk, az építő kritikák, a közös munkák, és az ügyfelek igényeinek legmagasabb szintű kiszolgálása mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy úgy könyveljem el ezt az 1 évet, hogy nagyon szép útra lépett az eventomi márka.

Tudom, hogy milyen irányba szeretnék nyitni és fejlődni a közeljövőben, miket szeretnék fejleszteni, és hogyan lehetek még jobb abban, amit csinálok. Nekem ez egy állandó izgalmat, kíváncsiságot ad, ami egész életemben előre vitt.

Sikeresnek értékelem ezt az egy évet, még úgy is, hogy volt néhány hónap kötelező alkotói szabadság a vírus miatt. 2 évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy valaha vállalkozó leszek, és nem egy multi létráján erőlködöm felfelé. Sok gondolatom megfogalmazódott ezzel kapcsolatban, így ebben az egy évben megírtam a ‘Szellemi Prostitúció’ című könyvemet, amin már csak az utolsó simításokat végzem, és – ha máshol nem is, de nem kizárt, hogy mégis – a lelkem könyvespolcán biztosan jó helye lesz.

Valaki azt mondaná, hogy milyen gyorsan eltelt 1 év, én viszont úgy érzem, hogy több is. Annyi minden történt azóta, hogy szinte évekre van az, amikor utoljára kiléptem az iroda ajtaján, hogy belépjek az ismeretlen szabadságba.

Na nem akarok hosszú számvetést tartani, mert folytatom az utamat, mindenesetre szerettem volna egy pillanatra megállni, és konstatálni, hogy lezárult az első év, és kezdetét veszi a második.

eventomi – A te történeted