Blog

Valentin nap

Kedves Hölgyem, kedves Uram!

Közeledik a Valentin nap, és a szemfülesek már idejében kitalálják a szerelmüknek szóló ajándékot. Ajándékozz 1 órás páros fotózást (a csomag kb. 30-40 db kidolgozott képet tartalmaz), lehet szó stúdiós fotózásról, vagy épp kültérről is, kérheted fotókönyvvel, előhívva, vagy csak digitális formában.

A fentiek függvényében változik az ár, ezért érdeklődj a tomi@eventomi.net címen, a fenti feltételek megjelölésével.

Nézz szét bátran Instagram oldalamon is.

Nyugalomprojekt

Milyen egy fotós élete, honnan inspirálódik, hogyan töltődik fel? Ne várd, hogy ezeket megválaszoljam, mert még magammal kapcsolatban sem mindig ugyanaz lenne a válasz. És ez így van rendjén, mert inspirálhat egy alakzat, és feltölthet egy több órás megfeszített fotózás. Van viszont, hogy csak a klasszikus zene, és egy pohár bor segít a képek utómunkájában.

Szóval egy fotós élete változatos, kihívásokkal teli. Ami viszont biztos, hogy néha szükség van nyugalomprojektekre, ami nem a megrendelő kedvéért készül, csupán a saját szórakoztatásunkra. Legtöbbször nem is az a cél, hogy olyan képek készüljenek, amik a falon lógnak majd később. Ez csak amolyan nyugalomprojekt, amikor megnyugszik az elme, megtisztul az elvárásoktól, lelazul, és átadja magát a spontán alkotás örömének. Ami eléggé feltölt ahhoz, hogy utána működni tudjon a professzionális kreativitás. Az, aminek például a stúdiófotózás egyetlen órája alatt teljes fordulaton illik üzemelnie szinte egyetlen csettintésre. Talán ettől válik valaki hivatásossá.

Ne gondold, hogy a fotós számára is minden fotózás ugyanúgy feltöltődés. Vannak olyan megélt pillanatok, amikor csalódottak vagyunk, mert nem úgy sikerült megvalósítani a saját elképzelésünket. Ettől persze nagy eséllyel a fotóalany elégedett a képekkel, mi viszont szeretjük már-már átugorhatatlanul magasra tenni azt a bizonyos lécet, vagy jelen esetben az exponáló gombot. És ez jó is így, mert ebből tanulunk, ettől lesz a következő még jobb. Szóval sosem nyugszunk meg, mert sosem lesz olyan, hogy kész, sosem lesz olyan, hogy elég.

És ebben a néha zavarosnak tűnő, de egyébként csodálatos világban navigálunk nap, mint nap. Hát ezért van szükség nyugalomprojektekre. Mint például a mai. Ezek csak épületek, de mesélhetnének is arról, hogy séta közben milyen gondolatok cikáztak át az agyamon a hideg levegőn. Némelyik fotózáshoz, némelyik teljesen máshoz köthető.

Ilyen nekem egy nyugalomprojekt.

Én erre tartok idén

Amit biztosan megtanultunk 2020-ban, hogy a tervek és a valóság olyan két párhuzamos egyenes, amelyek nem hogy a végtelenben nem, de azon túl sem találkoznak. És mielőtt matematikai, fizikai tévedéseimbe belekavarodnék, inkább leírom, miért születik meg ez a bejegyzés. Év elején általában fejben elképzeljük az elkövetkező évet, célokat tűzünk ki, megvesszük az éves kondibérletet – amit január vége után elfelejtünk.

De ismét utalva az előző évre – furcsa ezt így leírni, hogy annak már vége – kijelenthetjük, hogy talán már másképp tekintünk előre, mint eddig. És én nem is bocsátkoznék üzleti tervezésbe, stratégia gondolatokba, ügyfélmenedzsmentbe. Ezeket mind megtanultam az egyetemen, és a gyakorlat szintjén természetesen alkalmazom. Viszont ami számomra sokkal fontosabb idén, az az, hogy olyan fotós legyek, aki ember. Elsőre nyilván furcsán hangzik ez, de kifejtem.

Amikor vállalkozóvá váltam, egy márkát – eventomi – kezdtem el nevelni. Arculattal, logóval, hangulattal, honlappal, social media felületekkel, bejegyzésekkel, interakciókkal, mindennel együtt. Mégis tudatos célom volt már akkor is, hogy bemutassam, én, Böröcz Tamás állok mögötte, én Böröcz Tamás, mint ember. Aki, ha kell kamera elé áll, hogy videó formájában kommunikáljon, ha kell podcastban mesél, vagy épp írásban. És itt a ‘kell’ szócskát ne késztetésként értsd. Mert most sem azért gépelem soraimat, mert elseje van, és ilyenkor kötelező megjelenni egy írással.

Arról van szó, hogy egy belső nyugalommal azt a platformot választom, ami éppen megfelelő számomra. És emiatt az idei célom, hogy még jobban kihangsúlyozzam, hogy emberként, egyénként állok a márkám mögött. És – habár magaddal kapcsolatban természetesnek veszed, másokkal kapcsolatban könnyebb elfelejteni – szeretném bemutatni azt is, hogy hivatásos fotósként vagy videósként nekem is vannak rossz napjaim, nem minden kép sikerül úgy, fájhat a fejem, lehetek álmos. És nekem is vannak problémáim, megoldandó ügyeim, vannak dolgok, amik jobban foglalkoztatnak, és felvállalom azt, hogy hibázhatok.

Mert ettől lesz az egész őszinte, ezért leszek benne én, Böröcz Tamás, mint ember, nem pedig eventomi, mint márka. Azt szeretném, hogy aki engem tisztel meg bizalmával, az nyugodt szívvel konstatálhassa, hogy a fotózás előtt beszélgethetünk egy kávé mellett róla, hogy a megígért határidőt betartom, és bármi változást kommunikálok – hiszen mivel ember vagyok, nekem is lehetnek váratlan történések az életemben. Hidd el, nem magyarázkodni szeretnék, hiszen ez a munkám (sőt, a hivatásom), így mindent megteszek, hogy a lehető legmagasabb szolgáltatást nyújtsam. Azt szeretném, hogy aki engem választ, ne csak a képeimet, videóimat lássa, hanem a személyiségem, a lelkesedésem, a kreativitásom egy szeletét. Az együttgondolkodást, a közös alkotást, a flow-ban töltött perceket. Azt, hogy a megbízás idejére egy közös egységet alkotunk, együtt lélegzünk.

Tudom, ezek mind-mind olyan szavak, amiket ritkán olvasni fotósok oldalán, hiszen sokszor csak a képek mesélnek, és kimarad 1-1 olyan információ az alkotóról, amitől még személyesebb lehet, viszont nincs is ezzel semmi gond, azt hiszem, én talán ettől lehetek más, mint a többiek. Én 2021-ben a fejlődést, a felemelkedést célzom meg, és küzdök az ellen, hogy csupán egy facebook profil, egy instagram oldal, vagy egy egyszerű honlap legyek.

Mert eventomi sokkal többről szól, sőt, Böröcz Tamás is sokkal többről szól. 2021-ben sokkal nagyobb amplitúdóval fejezem ki, hogy ki vagyok én, és nem erőltetem rá magam olyanokra, akik nem értik ezt a látásmódot. Én mindezt elfogadom, mert tudom, hogy akik ezt értik és értékelik, azzal gördülékeny, és hatékony lesz a közös munka. Aki rám talál, azért válasszon engem, mert valakitől azt hallotta, kedves vagyok, vagy épp azt, hogy furcsa, és ez kíváncsisággal tölti el, legyen hát így.

Arra kérlek, hogy, ha úgy érzed, megismertél annyira, hogy szívesen ajánlanál másoknak fotózás miatt, vagy videós projekt kapcsán, akkor engem, Böröcz Tamást ajánlj, aki egyébként az eventomi márka gondozója.

Lehet szó akár portréfotóról, eseményfotóról, ételfotóról, tárgyfotóról, reklámvideóról, imázsfilmről, interjúról, videókurzusról, vagy épp esküvői videóról, nagyon várom az idei munkákat, akár Veled is, ha úgy gondolod. Keress nyugodtan a tomi@eventomi.net címen, vagy beszéljünk online, hogy kiderüljön, működhet-e a közös munka. És hidd el, nekem is nagyon jól esnek a bíztató szavak, így, ha már volt szerencsénk együtt dolgozni, bátran írhatsz, nagy hálával tölt el 1-1 köszönő üzenet, vagy jó szó. Vagy akár tanácsod, meglátásod lenne, szívesen fogadom.

Izgatott vagyok, lelkes, kíváncsi, ötletekkel teli. Én erre tartok idén.

Most megpihenek

2020 életem legintenzívebb, legváltozatosabb, legkiszámíthatatlanabb éve volt. Imádtam! Nehéz volt, kihívásokkal teli, és csodálatos. Alkotóként rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem, magánemberként pedig az önfejlesztés mélyebb terepeire is evezhettem. Rengeteg ihletet adott ez az év, és erőt a folytatásra, a fejlődésre.

A vállalkozásom, eventomi egy izgalmas úton indult el, ami tovább folytatódik, tele vagyok ötletekkel, tervekkel, amikről videó, poszt, vagy kép formájában is be fogok számolni. Nagyon várom 2021-et, idénre viszont – 1-2 projekttől eltekintve – megpihenek, mert abból nem igazán jutott az elmúlt hónapokban.

Viszont ez a csodálatos abban, ha azt csinálod, amit szeretsz. Nem számít a hétvége, az ünnepnap, mert, ha flow élmény, akkor szívesen csinálod. Szerencsére az életem most erről szól, és hálás vagyok érte.

Hálás vagyok 2020-ért, gyere 2021!

Mindenki vigyázzon magára!

Légy hálás!

A 2020-as évről mindenkinek van véleménye. Rengeteg sors, rengeteg változás, rengeteg váratlan helyzet. Sok dolgot nem tettünk meg, sok dolgot nem tehettünk meg. Én mégis megálltam egy pillanatra, és összeszedtem magamban azt, amiért ennek a furcsa évnek a végén hálás lehetek.

Mi az, amit az idei év viszontagságai ellenére mégis megtettél, és hálás lehetsz érte?