Blog

A 31-es sor titka

Az egyetemi éveim alatt volt a 31-es sor a könyvtárban, aminek szinte minden könyvét átolvastam. Ez volt ugyanis a marketing témájú szakirodalmak birodalma. Érdekelt a reklámkészítés, a reklámpszichológia, az arculat, a nagy guruk nemzetközi marketing stratégiái, sőt, lényegében minden. Aztán, amikor végigfaltam a 31-es sor legfrissebb irodalmait is, leültem a könyvtár második emeletének narancssárga babzsákfotelébe, és picit elszomorodtam.

Rengeteg tudás volt a birtokomban, arra várva, hogy a gyakorlatba ültethessem, szinte csak a rajtpisztoly eldördülését várták az agytekervényeim, hogy végre bevethessék azt a kreatív energiát, amivel mindig is bírtam. Mégis elszomorodtam akkor, mert átfutott az agyamon, hogy mi van akkor, ha elindulok a kreativitás útján – mondjuk egy ügynökségnél – és 40 éves koromban kiégve, ötletektől mentesen ülök majd a buszmegállóban, kiüresedve, kifacsarva. Akkor nagyon megrémültem, és többé nem mentem a 31-es sor közelébe. Találtam egy másik sort, ami a nemzetközi vállalati stratégiákról szólt. Ő lett az új játszópajtásom, nem is véletlen, hogy alap- és mesterdiplomám is erősen kötődik a nemzetközi vállalati stratégiákhoz.

Majd jöttek a multis évek, és ügyeskedtem, hogy közgazdász agytekervényeim szépen pörögjenek. Nem tagadom, sokszor hasznosítottam a 31-es sor tudásait a munkám során, viszont nem olyan intenzitással, mint amennyi valóban kikívánkozott volna. Nem kizárt, hogy a kreativitásom elnyomása is hozzájárult ahhoz, hogy 26 hónappal ezelőtt vettem egy mély levegőt, váltottam, és elindítottam a saját vállalkozásomat, ami azóta is eventomi néven építkezik.

// Az én történetem //

Több dologra is rá kellett jönnöm. Először is, a kreatív ember azért kreatív, mert az akar lenni. Így nem kell attól félnem, hogy kifogy a muníció. Másodszor, fontos, hogy odafigyeljek az egyensúlyra, és ne erőszakoljam meg magam, hogy márpedig most azonnal meg kell váltanom a világot. A kreatív alkotói folyamatnak van egy ritmusa, olyan, mint a jó tánc. Tudni kell, mikor szabad megpihenni, és mikor kell nyomni teljes erőből a gázt.

26 hónappal ezelőtt váltottam, és azóta bátran építkezek a 31-es sor tudásából. Na, nem azért vezetek blogot, mert azt mondja a nagy könyv, hogy blogolni kell, hanem szeretek írni. Nekem ez is alkotói folyamat. Mint a legtöbb dolog, amit a vállalkozásom keretein belül végzek. És megengedhetem magamnak, hogy 1-2 napra kikapcsoljam a kreativitásom, mert egyébként más napokon pedig túlteng bennem az ötletáradat. A napokban letöltöttem a TikTok-ot, hogy megnézzem, van-e ott helyem. Le is töröltem. Nincs. Később lesz-e? Lehet, nem tudom.

Nem szabad, hogy arról szóljanak a napjaim, hogy azon pörgök, melyik social media platformra kell posztolnom. Van, amelyiken aktívabb vagyok, mert szeretnék, de nincs benne semmi kényszer. Nem érdekelnek az algoritmusok, nem követem a naponta változó trendeket. Magamat adom, ha kell, hélium hangon énekelek, ha kell, interjút készítek magammal, vagy egy komoly bemutatkozó videót. Sok embertől inspirálódom, viszont nem másolok senkit. Kialakítottam egy egyedi stílust, amibe beleférnek a ciki dolgok, és a komolyak is.

Imádom azt, amit csinálok, és fenntartom a jogot, hogy változtassak, ha érzem, hogy valami nem stimmel. Az alkotás örömét élem minden nap, ezen írás közben is. Nekem ez a hajtóerőm. Ez az én történetem!

Karácsonyi fotózás – MEGNYITVA

Már csak 74 nap van hátra Karácsonyig. Nem elrettentésként írom, legfőképp nem azért, hogy mindenki szaladjon ajándékot vásárolni, viszont a fotózás szempontjából nagyon közel van az időpont, amikor a családi képek el tudnak készülni úgy, hogy a fa alá kerülhessenek. A vírus miatt tavaly faramuci volt az ősz és a tél, idén viszont az otthonotok helyett elsősorban a stúdiós fotózást preferálom. Úgy vélem, izgalmasabb képek tudnak készülni, mert a legtöbb stúdió nagyon jól berendezi termeit.

Ez viszont előrelátást, és időben való foglalást jelent. Ahogy telnek a napok, egyre kevesebb szabad stúdióidőpont marad (jelenleg is inkább hétköznap szabad), így, aki szeretne családi fotózást, kérem, hogy időben jelezze, hogy le tudjuk foglalni a megfelelő stúdiót. Habár az otthoni fotózáshoz képest 8-10,000 Ft plusz költséget jelent / óra, mégis hangulatosabb képek tudnak készülni.

Szeretnék továbbá adni is, így minden egyes karácsonyi fotózásból 5,000 Ft-ot félreteszek, és a végén egyben, a Gyermekétkeztetési Alapítvány számára utalom át.

Ha érdekel a karácsonyi fotózás (lehet családi, a pároddal, vagy barátokkal/kollegákkal közösen is), írj bátran a tomi@eventomi.net címen!

10 évvel ezelőtt

10 évvel ezelőtt történt, hogy Steve Jobs itt hagyta ezt a világot. Pontosan emlékszem rá, hogy a Corvinus Egyetem melyik órájának melyik termében ültem, amikor megtudtam a számomra szomorú hírt.

Nincsenek kimondott példaképeim, inkább bizonyos tulajdonságokat érzek a sajátomnak különböző emberektől, így lényegében én válogatom össze azokat. Steve Jobs nem volt szent, rengeteg emberi gyengesége volt, mégis olyan dolgokat alkotott, amik ma már milliárdok életére vannak hatással.

Most egy Mac Mini gép Magic Keyboard-ján írom ezeket a szavakat, hogy aztán a Magic Mouse segítségével rányomjak a Publish gombra. Majd az iPhone-omon megosztom Instagramon, az iPademen pedig válaszolok a kommentekre. Félre ne értsd, nem azt akarom hirdetni, mennyi Apple termékem van, inkább azt az életérzést, amit én általában professzionális felhasználás során érzékelek.

A Magyar Posta emlékbélyege

A dolgok könnyedén működnek, összhangban, egy ökoszisztémában (a maga gyengeségeivel együtt). Én az életérzés miatt szerettem meg az Apple-t évtizedekkel ezelőtt, és ma is emiatt szeretem. Megváltozott a cég, hiszen megváltozott a vezetés, megváltozott a piaci pozíció, megváltoztak a piaci igények. De ez engem nem zavar. Tudom, nincs minden új termékbemutató után olyan érzése az embereknek már, hogy azonnal rohannának a boltba megvenni, régen esetleg volt.

Steve Jobs a technológia és a művészet kereszteződésében alkotott, és én is ezt teszem a saját szakmámban. Olyan eszközök segítségével, amikkel nekem a legkönnyebb. Nem tudom, hol tartana most az Apple, ha ő még most is lenne, viszont az biztos, hogy helye van számomra azon emberek között, akik inspirálnak.

Steve Jobs emlékbélyege mindig itt lóg a munkaasztalom felett, ezzel inspirálva arra, hogy az apró részletek is rendkívül fontosak, vagy az olyan dolgok, amik igazából nem is láthatóak, mégis fontosak nekem, mint alkotónak.

Nyugodj békében Steve!

Mesélek magamról (1. rész)

Abból a szempontból nem vagyok egy marketing guru, hogy a hirdetésekkel, SEO-val, social media algoritmusokkal versenyezzek minden héten. Van egy kialakult szabályom: akkor posztolok/írok/veszek fel videót/podcastot, amikor időm és kedvem tartja. Szóval nem költök dollár milliókat arra, hogy mindenhol megtalálható legyek. Én abban hiszek, hogy egy énmárka attól lesz személyes, hogy van benne misztérium, titokzatosság, meglepetés, humor, és őszinteség. És nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezem a hangsúlyt. Nem az a célom, hogy egyre több ügyfelem legyen, hanem az, hogy a meglévők legközelebb is engem válasszanak, és esetleg ők ajánljanak másoknak is.

Persze néha én is próbálgatom a különböző módszereket, szórólapoztam, és hirdettem is facebookon korábban, mégis azt látom, hogy azok az üzenetek jutnak el a legtöbb emberhez, amik személyesek, rólam (is) szólnak, és én közvetítem az üzenetet, nem pedig egy hirdetés szövege.

Ennyi kulisszatitok után szeretnék picit mesélni magamról, és arról, amit úgy neveztem el: #cikimarketing. Számomra ez azt jelenti, hogy néha olyan szituációkba helyezkedve készülnek apró szösszenetek, amik akár elsőre cikinek tűnhetnek, és biztosan a legtöbb vállalkozó azt mondaná: “Na, én ilyet biztos nem!”. Én viszont (feat. Kopolupálpi Pál) interjút készítek magammal, ha úgy hozza a sors (lsd. a szülinapi posztot ITT), vagy hélium hangon énekelek egy gitárral, vagy verset szavalok, és rappelek sok-sok mögöttes mondanivalóval.

Miért csinálom ezeket? Először is, mert imádom ezeket csinálni, másodszor pedig azt látom, hogy Ti is imádjátok, és ez nagyon inspirál. Miről szól tehát a marketingtevékenységem? Egyszerű. Ott lenni az ismerősök, ügyfelek, barátok tudatában különböző kreatív alkotások által, és amikor valamilyen izgalmas projekthez keresnek megfelelő embereket, akkor esetleg én is előkerülhetek, mint potenciális alkotó. És ez olyannyira igaz, hogy nem egyszer előfordult, hogy valaki az elsőre furcsának tűnő videóim miatt választott engem, vagy épp ez keltett bizalmat.

Sokszor hangsúlyoztam már, hogy én nem a fotós csávó vagyok, vagy a videós gyerek, hanem Böröcz Tamás, hús-vér ember, önálló gondolatokkal, érzésekkel, gondolatokkal. Aki szívesen ötletel a reklámkampányban, a portréfotózás előtt, vagy az új podcast arculati elemeiben. Ha úgy alakul, játszom egy mesekoncertben, vagy zongorázom a színpadon.

Ha a vállalkozásom legnagyobb erősségét kellene leírnom, akkor az a komplexitás. Mert rendszerszinten látok dolgokat azáltal, hogy sakkoztam, táncoltam, zenéltem, szerepeltem színpadon, rendeztem, közgazdaságtant tanultam, és megállás nélkül fejlesztem magam. Mert, ha én nem fejlődök, akkor bizony a vállalkozásom sem mozdul semerre. Együtt kell haladnunk előre.

Mindemellett pedig ugyanúgy megharcolok én is a vállalkozói lét velejáróival, a munka-magénélet egyensúlyával, a kiszámíthatatlansággal, az éjszakázásokkal. És imádom. Mert ez az én utam, én vállalom a felelősséget, és én választom ezt.

Rengeteg dolgot tanultam magamról ebben a több, mint 2 évben, amióta vállalkozó vagyok. Meséljek erről egy videóban?

Mit adott nekem a Bars?

Nem kizárt, hogy hosszú bejegyzés lesz, mert rengeteg dolog eszembe jutott most. És habár elsősorban vállalkozásról írok itt a blogon, azért fontos az is, hogyan tartom magam testileg, lelkileg, szellemileg fitten. Egy ilyen bejegyzés következik most.

Először az Access Bars kifejezést 1,5 éve hallottam, amikor felvettük a Tudatosság Podcast legelső részeit a nappalim kanapéján. Azóta saját podcast stúdióm épült, mikrofonokkal, állványokkal, hogy a tartalom mellett a hangzás is kiváló legyen.

Nikolett és Maja sokat beszéltek azóta is a Bars kezelésről, és másoktól is hallottam róla, és nem tagadom, elég sokat megtudtam róla. Ez a tudás viszont csak elméleti volt. Kíváncsi voltam rá, milyen is, vajon nekem mit ad, mégis valamiért mindig elmaradt. 1,5 év után viszont eljutottam oda, hogy magam is kipróbáltam, és megkaptam életem első Bars kezelését (ezért végtelenül hálás vagyok Rita!).

Az én megértésem szerint a Bars kezelés alatt a fejen 32 pont érintése történik, amely nevezhető stresszoldásnak, viszont a tudatosabbak valójában a kezelés alatt elengednek, könnyedebbek lesznek (ezek olyan fogalmak, amelyekről szintén hallhatsz a Tudatosság Podcast adásaiban). És mivel nem vagyok Bars kezelő (még!), ezért nem is szeretném a fentieket tovább magyarázni, amit viszont hitelesen le tudok írni, hogy én mit éreztem a kb. 60 perc alatt.

Az egész kezelés egy masszázságyon történt, ahol háton feküdtem, a kezeim a testem mellett pihentek. Az első percekben (ha ezek percek voltak egyáltalán, hiszen az időérzékem totálisan kikapcsolt) cikáztak a gondolataim: mi fog történni, biztosan jól csinálom, mit kellene éreznem, mennyi e-mailt kapok ezalatt, hívnak-e telefonon? És így tovább. Mondhatni, a szokásos mindennapi agyalások, csak itt hatványozottan belesűrítve egy gondolatcunamiba.

Aztán egyre ritkultak a gondolataim, és elkezdtem figyelni a testemre, ami – úgy éreztem legalábbis – először süllyedni kezdett bele a masszázságyba, és éreztem, ahogy az egész testemet átjárja az energia, és a hétfő reggeli esős, borongós fáradtságom kezdett múlni.

Szinte végtelen súlyúvá vált a testem, majd ezután azt éreztem, hogy jelen vagyok a szobában, majd kiterjedek (ez egyébként Access Consciousness®️ gyakorlat, amit magam is szoktam csinálni), és már az utca, az épületek felett is én vagyok. Ekkor lett teljesen könnyed a testem, és azt hiszem, itt sikerült legjobban belelazulni az egészbe, és onnantól át tudtam magam adni az új tapasztalatnak.

A kezelés végén csak annyit tudtam mondani: váó! Majd kellett néhány perc, amíg fel tudtam ülni az ágyon, mert talán nem akartam olyan gyorsan visszajönni a való világba. Relaxált voltam, és ami azonnal szembetűnő volt magam számára, hogy pontosan tudtam, minden rendben van, és minden jó.

9 hónap telt el az évből, és rengeteg munkán vagyok túl, nem tagadom, rengeteget dolgozom, és kevés idő jut a pihenésre. Most viszont a kikapcsolás/kikapcsolódás olyan új – hangsúlyozom teljesen legális, és tudatmódosító szerektől mentes – dimenzióit ismertem meg, ami olyan nyugalmat tud hozni a mindennapokba, ami talán egy ideje hiányzott már. Most is a bejegyzés írása közben szól a klasszikus zene, egy gyertya lobog, és kortyolom friss narancslémet.

Sok dologra rájöttem a kezelés alatt. Meg fogom-e mindet tartani? Vélhetően nem, hiszen ez most egy nagy löketett adott, ami idővel fogy. Viszont biztosan megtartok belőle dolgokat, és a következő kezelés után majd másokat, és így tovább. Végtére ilyen a tudatosság, hogy fejlődünk, de mindig, minden pillanatban nem tudjuk a teljes rendelkezésünkre álló arzenált bevetni.

Szóval váó! Imádtam ezt a napot!