Blog

A Nagy Nap

Videó vagy fotó? Mindkettő?

Eddig azt gondoltam, hogy videóban tudom igazán visszaadni a Nagy Napot, mégis, egy ideje foglalkoztat az esküvői fotózás is.

Teljesen más műfaj, teljesen más nézőpont.

Viszont akkor tudok fejlődni bármelyikben, ha a másikból is merítek ötleteket. Ezért azt a megállapítást teszem, hogy bizonyos pillanatok inkább videón, bizonyos pillanatok inkább fotón élnek igazán.

Fruzsi és Gergő esküvője volt az első, ahol egész nap (najó 90%-ban) inkább fotós voltam, mintsem videós. És nagyon élveztem.

Rengeteg új tapasztalatot szereztem, és ők is nyitottak, segítőkészek voltak, és bizalmat adtak nekem. Minden fotós az első esküvőjén fotóz először. Nemde?!

Nagyon izgalmas nap volt, jó volt ott lenni a hajnali sminktől az esti buliig. Mennyit tanultam? Rengeteget! És most kezdődik csak el a fejlődés. Szóval bevallom, foglalkoztat az esküvői fotózás, legfőképp pedig a kreatív része.

Bár egyelőre maradok a videónál, viszont lassan-lassan kezdem ízlelgetni azt is, milyen, ha pillanatonként csak 1, nem pedig 25 képkockában mesélek.

Fruzsi és Gergő, nektek nagyon sok boldogságot!

Megérkezett a Földönfotó Podcast

Végre elstartolt a Földönfotó Podcast, egyelőre egy bemutatkozó epizóddal, de hamarosan jönnek az izgalmas beszélgetések is. Nem is nagyon szaporítanám a szót, hallgass bele ITT.

A mérnökök lázasan dolgoznak azon, hogy a hamarosan a Spotify-on és az Apple Podcast-on is elérhetőek legyenek a részek, de addig is az oldalamon eléred.

Köszönöm, ha hallgatod, és bízom benne, te is úgy várod majd az új részeket, mint én.

Eladó a vizsgaremekem másodpéldánya

Aki olvas egy ideje, vagy ismer, tudja, hogy bizonyos szempontból szentimentális vagyok, és szeretem a mérföldköveket az életben. A napokban is elérkeztem egyhez, ami új löketet ad az életem minden frontján.

Ehhez a mérföldkőhöz elkészült egy fotós vizsgaremek, amiben az alábbi témát dolgoztam fel:

Egy ideje foglalkoztat az, hogy a gyermekkoromtól űzött hobbijaim, tevékenységeim hogyan befolyásolják a mai életemet. Ezt a számvetést mutatja be ez a sorozat.

Nekem csodálatos gyermekkorom volt, szeretetben, törődésben, élelemben gazdag, ugyanakkor sokaknak ez nem adatik meg. Ezért úgy határoztam, hogy eladom az elkészült vizsgaremekem, és a befolyó összeg teljes egészét felajánlom a Gyermekétkeztetési Alapítvány számára, hogy több gyermek jusson megfelelő élelemhez, és ezáltal a kreativitásukat is jobban tudják hasznosítani.

Nem vagyok nagy művész, nem vagyok híres alkotó, talán sosem leszek, mégis, szeretnék a saját eszközeimmel segíteni, és bízom abban, hogy amennyire fontos számomra ez a sorozat, illetve a mondanivalója, annyira fogja tudni értékelni azt egy magánember, gyűjtő, művészet iránt érdeklődő, egy cég, aki szeretne közvetve az éhező gyermekeken is segíteni.

Az eladó sorozat 6 képből áll (melyek másodpéldányok, mert az eredetiből 3-at barátoknak ajándékoztam, a többit pedig megtartottam), és A3-as méretűek. De azt gondolom, ez a szándékon mit sem változtat.

A sorozatnak tehát nincs előre meghatározott ára, ajánlatodat mostantól elküldheted és a zárás időpontja pedig 2020. július 15., szerda, 23:59. A képek általad meghatározott vételárát a tomi@eventomi.net címre várom, és egy rövid bemutatkozót rólad (kitérve arra, hogy amennyiben tiéd lesz a sorozat, hozzájárulsz-e, hogy itt a blogon beszámoljak róla név szerint), és a határidő lejárta után a legmagasabb vételárat felajánló értesítést fog kapni, illetve átadom neki a képeket.

Köszönöm, ha megosztod, és azt is, ha segítesz!

Adatkezelési tájékoztató ITT.

Vegán finomságok

Kovács Zoltán a Napfényes Étterem séfje, aki ínycsiklandó vegán finomságokat készít, és hosszas előkészületek után elhatároztuk, hogy elindulunk az online videózás irányába. Természetesen ki-ki a maga szakmai oldaláról. Sokat tanulunk, hiszen először vágunk bele ilyen projektbe, de mindketten nagyon élvezzük. Néha persze nehéz úgy dolgozni, hogy közben a finomságok illata lepi el a forgatási helyszínt, de ez legyen a legkisebb gond.

Az első helyszínünk az én konyhám volt, mert a karantén alatt hirtelen nem volt más lehetőségünk, az új részekhez pedig már egy másik konyhát kerestünk, hogy a videók még jobbak, még élvezetesebbek legyenek.

Igyekszünk rendszeres időközönként jelentkezni, és hidd el, lebontjuk azt a tévhitet, hogy a vegán étrend uncsi, ízetlen, vagy nem látványos.

Fogadjátok szeretettel az első részt, az isteni finom, köles-túrós palacsintáról:

Ha tetszett az epizód, és kíváncsi vagy az új részekre is, akkor iratkozz fel, és kapcsold be a harang ikont is.

Silent Storm

Nem is tudom, hogy találtam újra rá Carl Espen dalára, mindenesetre zongorát ragadtam, és hangjegyekbe öntöttem újra. Érdekes, ugyanis korábban már feldolgoztam ezt a nótát, csak akkor – bevallom őszintén – mélyponton voltam. Vagy legalábbis azt hittem.

Így akkor teljesen mást jelentett számomra a dal, mint most. Akkor azt hallottam ki belőle, hogy a lelkemben vihar tombol. Most pedig, amikor újra összefutottunk a kottamezőn, már egy könnyed, nosztalgiadal lett, ami emlékeztet azokra az időkre, amikor rengeteg dolgot kellett rendbe tennem magammal kapcsolatban. Most is sok a teendő, csak más a – zenei analógiánál maradva – hangnem.

Érdekes, hogy mennyire megváltozott a mondandó, míg korábban könnyes szemmel hallgattam, és csontig hatolóan éreztem a dalszöveget minden porcikámban, addig most – ahogy remélem a felvételen is látszik – már a játékos kíváncsiság hat át.

Mi változott? Én. És a gondolataim más színezetet kaptak. Óriási erő van a dalban. És ez a példa is gyönyörűen bizonyítja, hogy tényleg csupán azon múlik minden, hogy mi milyen címkével ruházzuk fel azt. Hiszen a dal egy fikarcnyit sem változott, mégis az én hozzáállásom rengeteget.

Sokszor hangsúlyoztam már, mennyire fontos a zene számomra. Segít megélni olyan pillanatokat, amik nagyon mélyre visznek, és nehezen engednek fel, ugyanakkor segít felemelni is, és támogat a fent maradásban. Ez utóbbit jobban élvezem, és ebbe az irányba változtam.

A néma vihar lehet zavaros, fojtogató, de lehet könnyed, izgalmas is. Nem jobb az utóbbi kettő?