Blog

Karanténidő

Karantén ide, karantén oda, egy dolog biztosan nem változott. Egy nap továbbra is 24 órából áll, ennyivel gazdálkodhatunk. Sokan a bezárkózás ideje alatt új szokásokat vettünk fel, régieket engedtünk el. És – számomra legalábbis – bebizonyosodott, hogy ez az időszak sem alkalmas arra, hogy minden eddig elmaradt dolgot egyszerre bepótoljunk.

Talán többen is úgy néztek elébe ennek, hogy most majd biztosan lesz erre idejük, és biztosan lesz arra idejük. És ez nagy eséllyel nem így történt. Viszont nincs is ezzel semmi baj. Attól, hogy adódott ez a helyzet, ez nem jelenti azt, hogy mindent most tudunk csak bepótolni. Van, aminek még most sem jött el az ideje.

Azt gondolom tehát, hogy a több hét bezárkózás után sokan ráeszméltek, hogy elérhető a változás, viszont azért kizárólag mi vagyunk a felelősek. Hogy vajon melyik új szokást tartjuk meg a “normál” kerékvágás visszatértekor, azt bizonyára nehéz megmondani, ami viszont biztos, hogy rajtunk fog múlni, hogy megtartjuk-e.

Számomra szakmai szempontból továbbra is a tét nélküli kísérletezésről szól a felszabadult idő, és szűkebb értelemben főleg a termékfotózásról, olyan tárgyakkal, amik itthon megtalálhatóak.

Szóval nem gondolom, hogy rosszul kellene érezned magad, ha most sem fértek bele olyan dolgok a mindennapokba, amikről azt hitted, hogy itt a helyük. Vélhetően még nincs itt az ideje. Ami talán fontos, hogy 1-2 dolog mellett viszont érdemes elköteleződni, és megtartani azokat a későbbiekben.

Számomra ilyen lesz a fotózásban az, hogy benne lesz a naptáramban egy rendszeresen visszatérő időszak, amikor szabadon kísérletezhetek új eszközökkel, technikákkal. Magánéleti oldalról pedig újra visszatértem az alvás előtti zenehallgatáshoz, ami – egy jól megválasztott album esetén – nagyon szépen lezárja a napot.

Úgyhogy használd ki a karanténidőt, és legyél benne tudatos. Talán csak ennyi a lényeg.

Illúzió, avagy a látszat nem mindig csal

Kaptam egy izgalmas képet, amivel kapcsolatban biztos voltam, hogy “manipulációval” készült. Mégis nagyon megihletett, és elhatároztam, hogy én is készítek egyet, ami hasonló, mégis más. Ez lett a ‘glapple’ projekt, ‘glass’ és ‘apple’.

Úgy kezdődött, hogy elhatároztam, a kép elkészítéséhez semmilyen külső segítséget nem veszek igénybe, nem nézek utána, hogyan készülhetett. Addig gondolkodtam, amíg a saját ötletemmel elő nem álltam. Ez sok-sok perc gondolkodást jelentett, és amikor a fejemben megszületett a koncepció, akkor is hosszú idő volt, mire megtaláltam minden kiegészítőt, és eszközt.

Amint összeszedtem mindent, nekiláttam, és egy tesztelési szakasz következett. Mert nem minden kellék bizonyult végül hasznosnak. Amint véglegessé vált az arzenál, elkezdődött maga a fotózás. Nos, ez is beletelt egy kis időbe, és sok kép készült, hogy végül elkészülhessen egyetlen egy.

Az utómunka pedig jó néhány óra volt, még úgy is, hogy addigra már teljesen összeállt minden gondolat a fejemben. Szóval, ha azt hitted, hogy a fotózás csak a gomb megnyomásáról szól, akkor tévedsz. A gondolattól a kész képig rengeteg munka övezi, és mindegyik fázis valami másért izgalmas.

Ezen a képen egy illúziót, egy kérdőjelet szerettem volna érzékeltetni. Hogy elgondolkodj, minden az, aminek látszik, avagy semmi sem az? Valójában ez ránk, emberekre is jellemző. Megítélünk dolgokat, személyeket az első benyomás alapján, vagy első pillantásra, ugyanakkor kiderülhet, hogyha jobban megnézzük, amit látunk, akkor teljesen más következtetésre jutunk.

Megítéljük mások sikereit, mások érzéseit, irigyeljük – ugyanakkor a befektetett munkát már nem – mások tökéletesnek tűnő életét. Szóval a képpel azt szeretném üzenni, hogy ne ítélkezz, és legfőképpen nézz a dolgok mögé. Ki tudja, talán több érték van a környezetedben, mint elsőre hinnéd.

Kávészünet

Rengeteg dinamikus, gyors vágásokból álló videót láttam már a kávézásról, és egy ideje gondolkodom azon, hogy magam is elkészítem a sajátom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem a kávézás teljesen mást jelent. 5 perc nyugalmat, kikapcsolást, és egy olyan miliőt, amit sokkal inkább klasszikus zene jellemez, mint mondjuk dance.

Ezért felépítettem a mini stúdiómat, besötétítettem a szobát, és mesterséges világítással kialakítottam azt a kisasztalt, ahol a saját, nyugodt történetemet el tudom mesélni. Legfeljebb annyi csalás van a dologban, hogy valódi tejet használtam a felvételhez – én viszont kizárólag növényi tejet fogyasztok, legtöbbször kókusztejet.

Íme hát az elkészült videó, ami nekem azt a miliőt hozza elő, hogy egy csészényi időre megszűnik a külvilág, és befelé fordulva nyugalom, béke áraszt el. Vagy esetenként pont ilyenkor jönnek a legjobb ötletek. Ez kiszámíthatatlan.

Azt hiszem, kezdem egyre magabiztosabban felfedezni, hogy az otthoni eszközöket hogyan lehet fotós vagy videós projektekhez használni. Be kell valljam, tetszik a házi tuning. Neked hogy tetszik a videó?

Ha van ötleted, legközelebb miről készítsek videót otthon, írd meg nyugodtan IDE.

Az élet egy sakkjátszma

Az élet olyan, mint egy sakkjátszma, ahol nem látjuk a mezőket, ezért nem mindig tudjuk, hogy éppen hova lépünk. Ennek ellenére fontos, hogy merjünk kilépni a tömegből, és kiállni olyan dolgokért, amik fontosak számunkra, és hiszünk bennük. Szinte garantált, hogy idővel csatlakozni fognak hozzánk.

Talán az életben – mint a sakkban – is fontos, hogy néhány lépéssel előre tudjunk gondolkodni, mégis, kellő rugalmasság kell ahhoz, hogy az időközben történt változásokhoz tudjunk alkalmazkodni. Továbbá fontos az is, hogy tudjunk csapatban gondolkodni, úgy, hogy – képletesen értve – ne kelljen feláldozni a futót, vagy a bástyát.

Fotósként, videósként – mint ahogy egyik szakmában sem – nem könnyű a jelen helyzet megélése, mégis, a kreatív energiák tudatos megélése nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy egyrészt önkifejezésünk fejlődjön a képi világban, másrészt pedig olyan új tapasztalatokra tegyünk szert, amelyek későbbi munkáink során is hasznosak lesznek.

Én elsősorban témákat keresek, bármerre megyek a lakásban, kertben (és nem tovább!), akkor hagyom, hogy a szemem meglásson 1-1 érdekes dolgot, ami inspirálóan tud rám hatni. Ez lehet egy régi könyv, egy konyhai eszköz, vagy csak egy felvillanó emlék. És ilyenkor gondolatban eljátszom azzal, hogy vajon hogyan fotóznám le, milyen érzés, milyen mondanivaló lenne fontos számomra. Előfordul, hogy a gondolatnál nem jutok tovább, előfordul, hogy nekiállok, majd végül nem lesz belőle semmi, és megesik, hogy végül kidolgozott kép, videó válik belőle.

Ez talán azért fontos, mert új témákat tudok kipróbálni, és tét nélkül tudok hibázni. És gyakorolhatom azt is, milyen magamnak bevallani, hogy az adott “projekt” még nem érett meg igazán, így jobb, ha elvész a nullák és egyesek digitális erdejében.

Az élet egy sakkjátszma, és habár mostanság rengeteg patthelyzetre kényszerülünk mindannyian, fontos tudni, hogy a saját belső világunkat, a képzelőerőnket semmi nem korlátozhatja. Ez fotósként pedig most kimondottan előnyös időszak. Hiszen a lelassult világban ezt könnyebb megélni. Azt hiszem, ez is hozzájárul a – mondhatnám nagyképűen – művészetemhez.

Szóval én most a dinamikus tanulás, fejlődés időszakát élem meg, és próbálom izzó szorgalommal, alázattal fejleszteni magam az életem és munkám több frontján is, hogy majd újra készen álljak a “kinti” világ határtalan felfedezésére. Nagyon várom már!

Megújult az Énegyetem

www.enegyetem.hu

Németi Rolandot 2019. augusztusában ismertem meg sok-sok véletlen (vagy épp sorsszerűség) folytán. Ő álmodta meg az Énegyetemet, aminek a legfőbb célja, hogy gyakorlati eszközöket adjon ahhoz, hogy az életed végre rendkívüli lehessen. Az Énegyetem egy formabontó tér, ami nem klasszikus értelemben vett iskola, hanem online és offline események, programok otthona. A fókuszban az önfejlesztés áll, amelyhez mentorok, coachok, tanácsadók, úgynevezett inspirátorok is hozzájárulnak.

Eddig volt a marketing “duma”. Én most mégis azt a miliőt szeretném leírni, ami ezt az egész kezdeményezést körbeveszi. Már az első találkozásunk alkalmával láttam azt a csillogó, gyermeki lelkesedést, amivel magam is igyekszem a munkámhoz állni. Gyakorlatilag az első pillanattól világos volt számomra, hogy együtt fogunk dolgozni, és az eltelt 9 hónapban rengeteg szerelemprojektet hajtottunk végre. Teltházas előadások, online videókurzusok születtek. Ez utóbbiak április 20-án startolnak Steiner Kristóf és Erdélyi Nikolett kurzusaival.

Teljesen megújult az oldal, és számos ingyenes tartalom is hozzájárul ahhoz, hogy a mostani, nehéz időszakban motivációt nyerhess az életed több területén. Szerintem az egyik legfontosabb dolog az, hogy senki ne várjon instant megoldásokat. Az elhangzó mondatok akár az eddigi életedet is megváltoztathatják, de csak akkor, hogyha hajlandó vagy tenni a változásért. Ez pedig már a te felelősséged. Gyakorlati eszközöket kapsz, viszont, hogy mit kezdesz vele, az már rajtad múlik.

9 hónap telt el, és büszke vagyok arra, hogy a csapatban Visual Specialist, de legfőképpen saját magam lehetek. A videófelvételeket, az utómunkákat, a vizuális megjelenéseket felügyelem, és imádom azt az utat, ahol együtt fejlődünk. Mert hibázunk, néha zsákutcába futunk, de ilyen az élet. Megyünk tovább, és csapatban irányítjuk a tudatos élet hajóját.

Nézz be az Énegyetem oldalára ITT, és fejlődj velünk! Én nagyon izgatott vagyok, a megújult oldal is rengeteg munkán ment keresztül, és bízom abban, hogy találsz olyat az oldalon, ami neked is sokat segít.

Természetesen jelenleg minden online zajlik, de a személyes találkozásoktól, beszélgetésektől lett az az Énegyetem, ami. Habár erre picit várni kell, most az oldalon keresztül tudunk eljutni hozzád. Élj vele!