Boldog születésnapot eventomi!

Tavaly ilyenkor történt, hogy a multi-létemet a vállalkozói életformára cseréltem, ezért gondoltam illő lenne megemlékezni az 1 éves (az eventomi márkanév ennél korábban született, de akkor még csak hobbi volt az egész) születésnapomról. Na nem jár busás prémium, vagy céges autó, sőt, még vezetői elismerés sem, hiszen ez nem az a világ. Itt nincs cafeteria, nincs előléptetés, és nincsenek céges bulik.

Van viszont rengeteg flow élmény, őszinte elismerés, és legfőképp: van értelme annak, amit csinálok. Megválogathatom, hogy kivel dolgozom, és kivel nem, és szabhatok olyan feltételeket, amiket szeretnék. Rengeteget tanultam, hiszen nem arról szól az életem, hogy művészkedem egész nap, üzleti döntéseket is kell hozni, konfliktusokba beleállni, mérlegelni, nemet mondani, és tervezni.

Meg persze rengeteget tanulni. A fotós iskola, a workshopok, a fotós barátaimmal való konzultációk, az építő kritikák, a közös munkák, és az ügyfelek igényeinek legmagasabb szintű kiszolgálása mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy úgy könyveljem el ezt az 1 évet, hogy nagyon szép útra lépett az eventomi márka.

Tudom, hogy milyen irányba szeretnék nyitni és fejlődni a közeljövőben, miket szeretnék fejleszteni, és hogyan lehetek még jobb abban, amit csinálok. Nekem ez egy állandó izgalmat, kíváncsiságot ad, ami egész életemben előre vitt.

Sikeresnek értékelem ezt az egy évet, még úgy is, hogy volt néhány hónap kötelező alkotói szabadság a vírus miatt. 2 évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy valaha vállalkozó leszek, és nem egy multi létráján erőlködöm felfelé. Sok gondolatom megfogalmazódott ezzel kapcsolatban, így ebben az egy évben megírtam a ‘Szellemi Prostitúció’ című könyvemet, amin már csak az utolsó simításokat végzem, és – ha máshol nem is, de nem kizárt, hogy mégis – a lelkem könyvespolcán biztosan jó helye lesz.

Valaki azt mondaná, hogy milyen gyorsan eltelt 1 év, én viszont úgy érzem, hogy több is. Annyi minden történt azóta, hogy szinte évekre van az, amikor utoljára kiléptem az iroda ajtaján, hogy belépjek az ismeretlen szabadságba.

Na nem akarok hosszú számvetést tartani, mert folytatom az utamat, mindenesetre szerettem volna egy pillanatra megállni, és konstatálni, hogy lezárult az első év, és kezdetét veszi a második.

eventomi – A te történeted

A Nagy Nap

Videó vagy fotó? Mindkettő?

Eddig azt gondoltam, hogy videóban tudom igazán visszaadni a Nagy Napot, mégis, egy ideje foglalkoztat az esküvői fotózás is.

Teljesen más műfaj, teljesen más nézőpont.

Viszont akkor tudok fejlődni bármelyikben, ha a másikból is merítek ötleteket. Ezért azt a megállapítást teszem, hogy bizonyos pillanatok inkább videón, bizonyos pillanatok inkább fotón élnek igazán.

Fruzsi és Gergő esküvője volt az első, ahol egész nap (najó 90%-ban) inkább fotós voltam, mintsem videós. És nagyon élveztem.

Rengeteg új tapasztalatot szereztem, és ők is nyitottak, segítőkészek voltak, és bizalmat adtak nekem. Minden fotós az első esküvőjén fotóz először. Nemde?!

Nagyon izgalmas nap volt, jó volt ott lenni a hajnali sminktől az esti buliig. Mennyit tanultam? Rengeteget! És most kezdődik csak el a fejlődés. Szóval bevallom, foglalkoztat az esküvői fotózás, legfőképp pedig a kreatív része.

Bár egyelőre maradok a videónál, viszont lassan-lassan kezdem ízlelgetni azt is, milyen, ha pillanatonként csak 1, nem pedig 25 képkockában mesélek.

Fruzsi és Gergő, nektek nagyon sok boldogságot!

Megérkezett a Földönfotó Podcast

Végre elstartolt a Földönfotó Podcast, egyelőre egy bemutatkozó epizóddal, de hamarosan jönnek az izgalmas beszélgetések is. Nem is nagyon szaporítanám a szót, hallgass bele ITT.

A mérnökök lázasan dolgoznak azon, hogy a hamarosan a Spotify-on és az Apple Podcast-on is elérhetőek legyenek a részek, de addig is az oldalamon eléred.

Köszönöm, ha hallgatod, és bízom benne, te is úgy várod majd az új részeket, mint én.

Eladó a vizsgaremekem másodpéldánya

Aki olvas egy ideje, vagy ismer, tudja, hogy bizonyos szempontból szentimentális vagyok, és szeretem a mérföldköveket az életben. A napokban is elérkeztem egyhez, ami új löketet ad az életem minden frontján.

Ehhez a mérföldkőhöz elkészült egy fotós vizsgaremek, amiben az alábbi témát dolgoztam fel:

Egy ideje foglalkoztat az, hogy a gyermekkoromtól űzött hobbijaim, tevékenységeim hogyan befolyásolják a mai életemet. Ezt a számvetést mutatja be ez a sorozat.

Nekem csodálatos gyermekkorom volt, szeretetben, törődésben, élelemben gazdag, ugyanakkor sokaknak ez nem adatik meg. Ezért úgy határoztam, hogy eladom az elkészült vizsgaremekem, és a befolyó összeg teljes egészét felajánlom a Gyermekétkeztetési Alapítvány számára, hogy több gyermek jusson megfelelő élelemhez, és ezáltal a kreativitásukat is jobban tudják hasznosítani.

Nem vagyok nagy művész, nem vagyok híres alkotó, talán sosem leszek, mégis, szeretnék a saját eszközeimmel segíteni, és bízom abban, hogy amennyire fontos számomra ez a sorozat, illetve a mondanivalója, annyira fogja tudni értékelni azt egy magánember, gyűjtő, művészet iránt érdeklődő, egy cég, aki szeretne közvetve az éhező gyermekeken is segíteni.

Az eladó sorozat 6 képből áll (melyek másodpéldányok, mert az eredetiből 3-at barátoknak ajándékoztam, a többit pedig megtartottam), és A3-as méretűek. De azt gondolom, ez a szándékon mit sem változtat.

A sorozatnak tehát nincs előre meghatározott ára, ajánlatodat mostantól elküldheted és a zárás időpontja pedig 2020. július 15., szerda, 23:59. A képek általad meghatározott vételárát a tomi@eventomi.net címre várom, és egy rövid bemutatkozót rólad (kitérve arra, hogy amennyiben tiéd lesz a sorozat, hozzájárulsz-e, hogy itt a blogon beszámoljak róla név szerint), és a határidő lejárta után a legmagasabb vételárat felajánló értesítést fog kapni, illetve átadom neki a képeket.

Köszönöm, ha megosztod, és azt is, ha segítesz!

Adatkezelési tájékoztató ITT.

Vegán finomságok

Kovács Zoltán a Napfényes Étterem séfje, aki ínycsiklandó vegán finomságokat készít, és hosszas előkészületek után elhatároztuk, hogy elindulunk az online videózás irányába. Természetesen ki-ki a maga szakmai oldaláról. Sokat tanulunk, hiszen először vágunk bele ilyen projektbe, de mindketten nagyon élvezzük. Néha persze nehéz úgy dolgozni, hogy közben a finomságok illata lepi el a forgatási helyszínt, de ez legyen a legkisebb gond.

Az első helyszínünk az én konyhám volt, mert a karantén alatt hirtelen nem volt más lehetőségünk, az új részekhez pedig már egy másik konyhát kerestünk, hogy a videók még jobbak, még élvezetesebbek legyenek.

Igyekszünk rendszeres időközönként jelentkezni, és hidd el, lebontjuk azt a tévhitet, hogy a vegán étrend uncsi, ízetlen, vagy nem látványos.

Fogadjátok szeretettel az első részt, az isteni finom, köles-túrós palacsintáról:

Ha tetszett az epizód, és kíváncsi vagy az új részekre is, akkor iratkozz fel, és kapcsold be a harang ikont is.