2020 – évértékelő

A 2020-as év nagyon sok szempontból izgalmas volt, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Habár még nincs vége az évnek, én már picit megálltam, és értékeltem, hogy mi történt ebben az évben – még mielőtt elindul az utolsó, decemberi hajrá, ami után én is megpihenek egy picit.

Videó formájába öntöttem mindezt, de kéretik nem teljesen komolyan venni. Íme:

Köszönöm ezt az izgalmas évet, még azért igyekszem jelentkezni idén a blogon, ha adódik rá lehetőségem, addig is mindenki vigyázzon magára!

Sowieso – eventomi cover

  1. Akadj rá véletlenül egy dalra, aminek habár elsőre nem érted a szövegét, mégis átjön az az energia, amit közvetít.
  2. Keresd meg a szövegét, és gyakorold a kiejtést addig, amíg teljesen rekedten rá nem jössz, hogy ez megunhatatlan.
  3. Ülj le a zongora elé, és gyakorold a zenei kíséretet.
  4. Vedd fel a dalt, és közben készíts róla videót is.
  5. Ne törődj vele, hogy a német kiejtésed, vagy az énekhangod egyáltalán nem tökéletes.

Ha a komfortzónám epicentruma Budapest, akkor képzeletben valahol Peruban járhattam. Mindezt azért, hogy fejlesszem azt a tapasztalást, hogy milyen a kamera másik oldalán lenni. Hiszen az ügyfeleimnek hogyan mondjam el, hogy viselkedjenek természetesen, ha magam sosem próbáltam milyen a fényben állni/ülni. Azt gondolom, akkor tudok hitelesen tanácsot adni, bátorítani, megnyugtatni, ha nagyon pontosan tudom, miről is beszélek.

Ennek persze az az ára, hogy magamat is olyan helyzetek elé kell állítani, amik akár cikinek is tűnhetnek, végső soron a tapasztalat megszerzése által mégis azt szolgálják, hogy magas szintű videós és fotós szolgáltatást tudjak nyújtani ügyfeleimnek. És ezzel azt is közlöm, hogy én is hús-vér ember vagyok, nem csak egy márkanév, egy logo, egy e-mail cím.

Talán 1 évvel ezelőtt még nem tettem volna fel ugyanezt a videót, mert tartottam volna attól, mi van, ha valakinek nem tetszik. Ma már tudom, hogy szerencsére nem tetszik mindenkinek. És azt is tudom, hogy lesz, aki elmosolyodik, lesz, aki továbbkapcsol, lesz, aki inspirációt nyer, és lesz, aki furcsán néz majd.

Viszont bátran nekivágtam, mert tudtam, hogy a komfortzónán kívüli mókát találtam magamnak, és nagyon élveztem, mert fejlődtem a feladatban. Mindeközben pedig jól szórakoztam. Magamon, a helyzeten, és azon, hogy soha életemben nem próbálkoztam németül előadni (leszámítva egy kisiskolás produkciót, ahol madárnak öltözve énekeltem duettet).

Miről szól ez az egész? A határaim átlépéséről, a zongora leporolásáról, és az új kamerám beállításainak próbálgatásáról. És persze rólad, mert így tudom hitelesen elmesélni a te történeted.

Köszi Adél és Bence, hogy megismertettétek velem ezt a dalt, még ha nekem soha nem is lesz milliós nézettségem rajta.

Ezért lettem vállalkozó

“Nem bántad meg?”

“Nem mész vissza?”

“Nem volt jobb előtte?”

Kérdezik sokan a mai napig. A válaszom mindegyikre: NEM. Sok évig ültem különböző méretű vállalatokban, és mindig rengeteg jó lehetőséggel találkoztam. Mégis egy dolog szépen lassan elkezdett hiányozni, és évek kellettek ahhoz, hogy ezt meg is tudjam fogalmazni.

A kreativitást nem tudtam úgy megélni, hogy az a saját miértemért történjen. Ugyanis minden izgalmas feladattal, ötlettel egy rendszer egészéért tettem, és én, mint egyén elvesztem benne.

Egy ponton viszont úgy döntöttem, hogy a szabadság és a kreativitás együttesét választva kilépek a vállalkozói létbe. Így lett fotós vállalkozásom, így született meg eventomi.

Azóta is imádom, és ennek hangot is adtam ebben a rövid videóban, amit ezen a szép szombati napon hirtelen felindulásból, különösebb előkészület nélkül készítettem. Csak úgy. Mert néha kellenek az énprojektek is:

Gilányi Attila – Céltalanul az álmaidért #REKLÁM

Korábban már írtam róla, hogy az Énegyetem csapatával izgalmas dolgokat hoztunk létre, és a mai napon elrajtol a 3. videókurzus, amit együtt készítettünk. Ebben segítségemre volt a kamera másik oldalán, és a vágószobában Csévi Márton is.

Attila kurzusának címe provokatív, ami a videó színvilágában, hangulatában is visszaköszön. 1 éve vettük fel, ami azért is izgalmas, mert magam is látom, mennyit fejlődtem a videózás terén, miben változott a technikai arzenálom, ugyanakkor meg is erősített, hogy sok dolog, amit akkor jónak gondoltam, azt ma is úgy gondolom. Az a lelkesedés pedig megmaradt, hogy szívesen készítek videókurzusokat, mert hozzám is közel áll az önfejlesztés, a tudatos élet. És igyekszem mindenből, és mindenkitől tanulni.

Forrás: https://kurzusok.gilanyiattila.com

Különösebben nem szeretném bemutatni a kurzust, mert erre készült egy informatív oldal, ami ITT elérhető, ahol a kurzus is megvásárolható.

Ajánlom azoknak, akik változást szeretnének az életükben, de nem tudják, hol induljanak el. Ebben nyújt segítséget a kb. 1,5 órás kurzus, amihez munkafüzet is jár, ami segíti a fejlődést.

Büszke vagyok erre a munkámra, és bízom benne, sok hasonló készül még, mert ilyenkor lehetek igazán – akár közvetve is – hatással a világra.

Jó éjt Tom Newgie!

2017. február 1-én startolt el az első blogom (tomnewgie.com – de már ne is kattints rá, nem létezik), amit Tom Newgie néven indítottam útjának azzal a szlogennel, hogy az élet csodaszép, és mi magunk tesszük azzá. Rengeteg idő telt el azóta, rengeteg történéssel, viszont úgy hozta az élet, hogy 179 bejegyzés, 180,000 legépelt karakter után elbúcsúzom tőle.

Már egy ideje ott nem született bejegyzés, hiszen itt írok már, és úgy éreztem, az ottani hangnem, az ottani srác már nem én vagyok, így bármennyire is szeretem a márkát. És természetesen továbbra is imádom a logót, amit egy építész barátom tervezett (eventomi logóját is neki köszönhetem), és továbbra is büszkén iszom a kávém a saját logós bögrémből. Viszont csak azért fenntartani nem szerettem volna, hogy legyen, így a domain megújítás pillanatában elhatároztam, hogy ilyen formában elbúcsúzom tőle. És ennek az ideje most jött el.

Rengeteget tanultam abból a blogból, írásokkal, zenékkel, videókkal jelentkeztem, és a sors furcsa fintora, hogy akkor mindez izgalmas hobbi volt, ma pedig pontosan abból a kiszabadított kreativitásból élek, amihez az ott szerzett tapasztalatok is nagyban hozzájárultak.

Szóval ez egyáltalán nem könnyes búcsú, egy nagyon fontos fejezet lezárása inkább, amit most végleg felvált az ezen az oldalon vezetett blog szekció. Persze itt kicsit más a téma, mert míg Tom Newgie önfejlesztős, mélyebb gondolatokat feszegető volt, addig eventomi több szakmai poszttal jelentkezik, de mégsem kizárva az érzelmesebb hangnemet. Szóval teljesen rendjén van ez így, és hálás vagyok, hogy itt folytathatom az írást.

Tom Newgie mindig a kedvenc márkáim között marad, és mindig emlékeztetni fog életem azon izgalmas éveire, amikor teljes nyitottsággal megtaláltam magamat.

Jó éjt Tom Newgie!