
Színkavalkád forrong most a levelek között,
Ellenállni kár, hisz az ősz ide költözött.
Zöldesből a narancsba, de sosem adjuk parancsba,
A hajnali széllel zenélni, így szeretek élni.
Üzenhet a holló, hogy elrepül a télbe,
Amit mi elkezdtünk, úgysem hagyjuk félbe.
Kékesből a sárga, tiporhat a sárba,
A felkelő nappal kelni, így szeretek élni.
Változik a természet, változik az ember,
Romokban a lélek, haldoklik a rendszer?
Itt lenni a térben, nem a mókuskerékben,
Semmitől sem félni, így szeretek élni.
Felfutok a hegyre, ahol a pára fel-felszáll,
Összeér két lélek, összeér két váll,
Fellobban az óra, szikrát dob a szóra,
Nem tudok henyélni, így szeretek élni.
Lármából néma csend, pillanatból évek,
Tisztán zengedez a dicsőítő ének,
Harsogjon a nóta, mi meg sem állt azóta,
Hagyjatok mesélni, így szeretek élni.