Az egyetemi éveim alatt volt a 31-es sor a könyvtárban, aminek szinte minden könyvét átolvastam. Ez volt ugyanis a marketing témájú szakirodalmak birodalma. Érdekelt a reklámkészítés, a reklámpszichológia, az arculat, a nagy guruk nemzetközi marketing stratégiái, sőt, lényegében minden. Aztán, amikor végigfaltam a 31-es sor legfrissebb irodalmait is, leültem a könyvtár második emeletének narancssárga babzsákfotelébe, és picit elszomorodtam.
Rengeteg tudás volt a birtokomban, arra várva, hogy a gyakorlatba ültethessem, szinte csak a rajtpisztoly eldördülését várták az agytekervényeim, hogy végre bevethessék azt a kreatív energiát, amivel mindig is bírtam. Mégis elszomorodtam akkor, mert átfutott az agyamon, hogy mi van akkor, ha elindulok a kreativitás útján – mondjuk egy ügynökségnél – és 40 éves koromban kiégve, ötletektől mentesen ülök majd a buszmegállóban, kiüresedve, kifacsarva. Akkor nagyon megrémültem, és többé nem mentem a 31-es sor közelébe. Találtam egy másik sort, ami a nemzetközi vállalati stratégiákról szólt. Ő lett az új játszópajtásom, nem is véletlen, hogy alap- és mesterdiplomám is erősen kötődik a nemzetközi vállalati stratégiákhoz.
Majd jöttek a multis évek, és ügyeskedtem, hogy közgazdász agytekervényeim szépen pörögjenek. Nem tagadom, sokszor hasznosítottam a 31-es sor tudásait a munkám során, viszont nem olyan intenzitással, mint amennyi valóban kikívánkozott volna. Nem kizárt, hogy a kreativitásom elnyomása is hozzájárult ahhoz, hogy 26 hónappal ezelőtt vettem egy mély levegőt, váltottam, és elindítottam a saját vállalkozásomat, ami azóta is eventomi néven építkezik.
Több dologra is rá kellett jönnöm. Először is, a kreatív ember azért kreatív, mert az akar lenni. Így nem kell attól félnem, hogy kifogy a muníció. Másodszor, fontos, hogy odafigyeljek az egyensúlyra, és ne erőszakoljam meg magam, hogy márpedig most azonnal meg kell váltanom a világot. A kreatív alkotói folyamatnak van egy ritmusa, olyan, mint a jó tánc. Tudni kell, mikor szabad megpihenni, és mikor kell nyomni teljes erőből a gázt.
26 hónappal ezelőtt váltottam, és azóta bátran építkezek a 31-es sor tudásából. Na, nem azért vezetek blogot, mert azt mondja a nagy könyv, hogy blogolni kell, hanem szeretek írni. Nekem ez is alkotói folyamat. Mint a legtöbb dolog, amit a vállalkozásom keretein belül végzek. És megengedhetem magamnak, hogy 1-2 napra kikapcsoljam a kreativitásom, mert egyébként más napokon pedig túlteng bennem az ötletáradat. A napokban letöltöttem a TikTok-ot, hogy megnézzem, van-e ott helyem. Le is töröltem. Nincs. Később lesz-e? Lehet, nem tudom.
Nem szabad, hogy arról szóljanak a napjaim, hogy azon pörgök, melyik social media platformra kell posztolnom. Van, amelyiken aktívabb vagyok, mert szeretnék, de nincs benne semmi kényszer. Nem érdekelnek az algoritmusok, nem követem a naponta változó trendeket. Magamat adom, ha kell, hélium hangon énekelek, ha kell, interjút készítek magammal, vagy egy komoly bemutatkozó videót. Sok embertől inspirálódom, viszont nem másolok senkit. Kialakítottam egy egyedi stílust, amibe beleférnek a ciki dolgok, és a komolyak is.
Imádom azt, amit csinálok, és fenntartom a jogot, hogy változtassak, ha érzem, hogy valami nem stimmel. Az alkotás örömét élem minden nap, ezen írás közben is. Nekem ez a hajtóerőm. Ez az én történetem!
- Fotó & videó & podcast - 