Abból a szempontból nem vagyok egy marketing guru, hogy a hirdetésekkel, SEO-val, social media algoritmusokkal versenyezzek minden héten. Van egy kialakult szabályom: akkor posztolok/írok/veszek fel videót/podcastot, amikor időm és kedvem tartja. Szóval nem költök dollár milliókat arra, hogy mindenhol megtalálható legyek. Én abban hiszek, hogy egy énmárka attól lesz személyes, hogy van benne misztérium, titokzatosság, meglepetés, humor, és őszinteség. És nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezem a hangsúlyt. Nem az a célom, hogy egyre több ügyfelem legyen, hanem az, hogy a meglévők legközelebb is engem válasszanak, és esetleg ők ajánljanak másoknak is.
Persze néha én is próbálgatom a különböző módszereket, szórólapoztam, és hirdettem is facebookon korábban, mégis azt látom, hogy azok az üzenetek jutnak el a legtöbb emberhez, amik személyesek, rólam (is) szólnak, és én közvetítem az üzenetet, nem pedig egy hirdetés szövege.
Ennyi kulisszatitok után szeretnék picit mesélni magamról, és arról, amit úgy neveztem el: #cikimarketing. Számomra ez azt jelenti, hogy néha olyan szituációkba helyezkedve készülnek apró szösszenetek, amik akár elsőre cikinek tűnhetnek, és biztosan a legtöbb vállalkozó azt mondaná: “Na, én ilyet biztos nem!”. Én viszont (feat. Kopolupálpi Pál) interjút készítek magammal, ha úgy hozza a sors (lsd. a szülinapi posztot ITT), vagy hélium hangon énekelek egy gitárral, vagy verset szavalok, és rappelek sok-sok mögöttes mondanivalóval.
Miért csinálom ezeket? Először is, mert imádom ezeket csinálni, másodszor pedig azt látom, hogy Ti is imádjátok, és ez nagyon inspirál. Miről szól tehát a marketingtevékenységem? Egyszerű. Ott lenni az ismerősök, ügyfelek, barátok tudatában különböző kreatív alkotások által, és amikor valamilyen izgalmas projekthez keresnek megfelelő embereket, akkor esetleg én is előkerülhetek, mint potenciális alkotó. És ez olyannyira igaz, hogy nem egyszer előfordult, hogy valaki az elsőre furcsának tűnő videóim miatt választott engem, vagy épp ez keltett bizalmat.
Sokszor hangsúlyoztam már, hogy én nem a fotós csávó vagyok, vagy a videós gyerek, hanem Böröcz Tamás, hús-vér ember, önálló gondolatokkal, érzésekkel, gondolatokkal. Aki szívesen ötletel a reklámkampányban, a portréfotózás előtt, vagy az új podcast arculati elemeiben. Ha úgy alakul, játszom egy mesekoncertben, vagy zongorázom a színpadon.
Ha a vállalkozásom legnagyobb erősségét kellene leírnom, akkor az a komplexitás. Mert rendszerszinten látok dolgokat azáltal, hogy sakkoztam, táncoltam, zenéltem, szerepeltem színpadon, rendeztem, közgazdaságtant tanultam, és megállás nélkül fejlesztem magam. Mert, ha én nem fejlődök, akkor bizony a vállalkozásom sem mozdul semerre. Együtt kell haladnunk előre.
Mindemellett pedig ugyanúgy megharcolok én is a vállalkozói lét velejáróival, a munka-magénélet egyensúlyával, a kiszámíthatatlansággal, az éjszakázásokkal. És imádom. Mert ez az én utam, én vállalom a felelősséget, és én választom ezt.
Rengeteg dolgot tanultam magamról ebben a több, mint 2 évben, amióta vállalkozó vagyok. Meséljek erről egy videóban?
- Fotó & videó & podcast - 