Akár clickbait is lehetne a cím, mégis olyan izgalmas dolog történt, aminek ezek szerint most volt csak itt az ideje. Pontosan 32 év és 1 nap telt el úgy az életemben, hogy nem voltam tisztában azzal, hogy a haj mennyire fontos. Mindig leemeltem a polcról az olcsó sampont, a fodrásznál pedig néha mindössze 8,5 percet töltöttem úgy, hogy még picit várnom is kellett.
Eszter és Musti megvilágosított. Nekik pontosan olyan szenvedélyük a haj, mint nekem a fotózás, vagy a videózás. Néhány hónappal ezelőtt egyébként felkerestek, hogy szeretnének podcast csatornát indítani, azzal a céllal, hogy a vendégeikkel beszélgessenek egy jót, hiszen mindenkinek van egy izgalmas története. Szeptember elsején pedig elstartolt a csatorna, és már 2 rész elérhető Spotify-on (a többi platformon pedig hamarosan).
A második felvétel alkalmával az történt, hogy az egyik résztvevő sajnos nem tudott eljönni, viszont a holtidőt kitöltöttük úgy, hogy kaptam egy profi hajvágást, és rengeteg tanácsot – mert még a hajszárítást is rosszul csináltam eddig – ezáltal pedig én is vendég lettem, így teljesen legitimmé vált, hogy akár én is beüljek a szalon székébe, ahol a fésűk és ollók helyett mikrofonállványok, és kábelrengeteg honolt.

És így is történt, tehát abban a podcastban lettem vendég, aminek a felvételeit és utómunkálatait én készítem. Hálás vagyok, hogy méltónak találták az én történetemet is. Néhány hét múlva érkezik a beszélgetés, ahol a vállalkozóvá válásomról beszélgetünk majd.
Az eddig felvett részek alapján biztosan állíthatom, hogy rendkívül színes a vendégek köre, nagyon izgalmas beszélgetések kerekednek ki, olyan történetekkel, amik rendkívül inspirálóak.
Most megyek hajat mosni, és gyakorolni a hajszárítást, hogy Eszter és Musti legközelebb büszke legyen rám, hogy megtanultam. Ti pedig hallgassatok bele a podcastba (lesznek kimondottan tematikus részek is, amikben csak a haj lesz a téma).