Mit adott a tánc?

Eddigi életem legnagyobb részében meghatározó pillér volt a tánc, ezen belül is a néptánc. Több ország, több tucat színpadján fordultam meg, és megszámlálhatatlan órát töltöttem el a próbateremben, ahol a mozdulatok végletekig való kigyakorlása zajlott.

Sajnos már pár éve szögre akasztottam a karaktercipőmet (bízom benne, hogy nem örökre), mégis rengeteg dolog van, amit a táncnak köszönhetek, beépült a mindennapjaimba, a személyiségem elválaszthatatlan részévé vált.

Fegyelem, kitartás, csapatban gondolkodás, a produkciók felépítésének és rendezésének megismerése, és rengeteg élmény, ami örökre az enyém marad. A tánc adta az ütemérzéket, nem csak a színpadon, hanem az életben is, a tánc adta a legjobb barátaimat, és a tánc adta azt az életformát, amitől a mai napig libabőrös leszek, ha meghallok egy népdalt.

A tánc megtanított egy olyan gondolkodásmódra, amit a vállalkozásomban is tudok alkalmazni. Ide is kell ütemérzék, fegyelem, kitartás, csapatszellem, és legfőképpen produkcióban gondolkodás (legalábbis azokban a munkáimban, amelyekben szinte rendezői szerepkörben is vagyok). Nem utolsó sorban pedig nem riadok vissza a szerepléstől, ami magabiztosságot ad.

Gyerekkorom óta az életem része a tánc, és teljesen biztos vagyok benne, hogy olyan erős pillére a létezésemnek, hogy nélküle biztosan kevesebb lennék. Sokszor hangsúlyoztam már, hogy én nem a fotós gyerek, vagy a videós csávó vagyok – persze, adott munkák esetében akár lehetne is ez a titulusom. Sokkal inkább az az egyén, aki különböző területeken szerzett tapasztalatokat egybegyúrva instruál egy fotózáson, vagy épp álmodik meg egy reklámfilmet. Mindegyik én vagyok, a lényeg, hogy a kreativitás fűszerét magam keverhessem ki.

Heidi Groskreutz mondta, hogy, ha táncolsz, élsz, ha élsz táncolsz. Így van, nem igaz?