Honnan, merre

Időről időre rátalálok a régi munkáimra, amik legtöbbször mosolyra derítenek, mégis emlékeztetnek arra, honnan indultam. Nem is tudom, miért jutott eszembe, hogy megkeressem azt a “reklámfilmet”, ami díjnyertes lett egy évtizede a Budapesti Corvinus Egyetem pályázatán. Magam is ott szereztem alap és mesterszakos diplomám, és az egyetem évei alatt faltam a marketing témájú könyveket.

Így akadtam rá a Marketing Intézet pályázatára, amelyben a gazdasági kart kellett népszerűsíteni egy videóban. Azt gondolom, ötletből nem volt hiány, magam írtam a dalt és a szöveget is, mégis a kivitelezés mókás ennyi év távlatából. De nincs is ezzel semmi baj, akkor büszke voltam arra a teljesítményre. Emlékszem, súlyos pénzekért béreltem a kamerát, mert sajáttal nem rendelkeztem, és mindenki baráti szívességből segített. Így a szereplők családtagok vagy barátok voltak.

Mára pedig eljutottam oda, hogy hazai és nemzetközi vállalatoknak is dolgozhatok, hogy reklámjaik, bemutatóvideóik eljussanak a közönséghez. Jöhetne itt a sablon szöveg, hogy merj nagyot álmodni, és haladj kis lépésekkel a célod felé. Ugyanakkor én két évvel ezelőttig nem is tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Csak mindig ott volt a videó az életemben, utazós videók, 4 részes trilógiák, és pályázatok formájában.

Fontos tehát néha megállni, és megnézni, honnan indultunk, és előre tekinteni, hogy merre tartunk. Egy előadás kapcsán azt hallottam, hogy a kreatív embernek az a hajtóereje, hogy ő bizony kreatív akar lenni. Bármi áron. Évekig bizonytalan voltam benne, de már én is tudom, hogy én is kreatív akarok lenni.

Nem szégyellem a régi munkáimat, hiszen az is én voltam. Az akkori legjobb tudásom szerint cselekedtem, mint ahogy teszem azt ma is. És közben ott lebeg a szemem előtt, hogy holnap még jobb leszek.

Tudom honnan jövök, és merre tartok. Számomra ez a lényeg.