Lassan 1 éve, hogy beköszöntött az a korszak, amit a ma élő generációk ilyen amplitúdóval biztosan nem tapasztaltak még. 1 éve kisebb-nagyobb lendületvételekkel zárva az ország, zárva vannak a lehetőségek, zárva van a lelkünk. Vagy mégsem?
Pici számvetés jelleggel leírom, hogyan éltem meg az elmúlt 1 évet, mit tanultam belőle, és hogyan maradtam végig pozitív. És mielőtt bárki azt hinné, kérkedni szeretnék, szó sincs róla, csupán a saját tapasztalataimat szeretném megosztani. Mert pontosan tudom, hogy szektorok kerültek a csőd szélére, emberi sorsok kaptak örök sebeket, és bizonyos korosztályok olyan potenciális emlékektől, tapasztalatoktól estek el, amiket nem hoz vissza semmi és senki.
Mégis, az emberiség történetében az ilyen, vagy ehhez hasonló történések az alkalmazkodás, az új utak felismerése felé vezet, a kreativitás, innováció megéléséhez. Így volt ez a mamutvadászat idejében, és így van ez ma is, amikor azon sajnálkozom, hogy jelen helyzetben nem tudom megvásárolni a legújabb objektívet a fényképezőgépemhez. De mi van akkor, ha nem is kell? Az elmúlt 1 év a bizonytalanság miatt nem szólt a féktelen fejlesztésekről – 1-1 dolgot kivéve. Az volt a fő elvem, hogy a már meglévő technikai eszközömet használva elérjem a lehető legjobb minőséget. Ezért számos olyan területen fejlesztettem magam, ami közvetve teszi jobbá a képeimet, videóimat. Költöttem workshop-ra, tréningre, könyvre, mert ez az időszak a tanulás intenzív időszaka volt.
Már az elején elhatároztam, hogy rugalmas leszek, és nyitott arra, hogy bármerre is visznek a lehetőségek, alkalmazkodni fogok. Szerencsémre úgy alakult, hogy a szakmámban tudtam maradni, így nem volt szükség más alternatívák után nézni. Erősítettem az olyan jellegű marketingtevékenységemen, ami számomra az időn kívül alig került pénzbe, ennek képeit, videóit legtöbbször itt, a blog szekcióban is megosztottam.
Már az elején elhatároztam azt is, hogy fenntartom a jogot arra, hogy magam legyek a saját életem irányítója, így nem hagytam, hogy a média, a politika befolyásolja a mindennapjaimat, a közérzetemet. Volt, hogy bezárva 1 napig készítettem 1 darab fotót, mert órákig terveztem, és órákig tartott az utómunka. De akkor nem volt más feladatom, mint kísérletezni, és eszeveszettül tanulni.
Nem vagyok álszent, volt, hogy rossz kedvem volt, volt, hogy szinte fájó érzés volt, hogy nem utazhatok, viszont olyankor szinte azonnal egy olyan dolog felé fordultam, ami feltölt, flow élmény, és új értelmet ad a mindennapoknak. Ez volt, hogy több sportot jelentett, volt, hogy több sétát, volt, hogy több sorozatot, volt, hogy több főzést. Mindvégig ott volt a szemem előtt, hogy merre tartok, és az is, hogy nem adom fel. 2020 utolsó hónapjai pedig szinte őrült tempóban dübörögtek, és elfoglaltság szempontjából úgy tűnhetett, mintha nem is lenne világjárvány. Persze, mások voltak a keretek, a szabályok, mégis rengeteg lehetőség talált meg amiatt, hogy az építkezést egy percre sem hagytam abba.
Nem pazaroltam el energiát arra, hogy sajnáltassam magam, hogy számos esküvő elmaradt, hiszen tudtam, a pároknak sokkal jobban fáj. Nem pazaroltam energiát arra sem, hogy a különböző – általam addig követett – fórumokon, csoportokban olvassam a szélsőségesnél szélsőségesebb véleményeket, gondolatokat. Engem ez nem vitt előre, mert volt egy saját tervem, volt egy saját miértem, és kitartottam mellette.
És igen, nem állt helyre az élet, mégis volt több olyan lendületvételem, amit megtámogatott egy hajnalig tartó brainstorming után kipattant ötlet, és belevágtam. Lényegében sokszor kapálózva, de a víz felszínén maradtam. És pontosan tudom, hogy sok szektor erején túl kapálózva sem tudja, tudta ezt megtenni, ezért sajnos nekik el kellett hagyni a saját szakmájukat.
Vannak dolgos napok, és kevésbé dolgosak, mégis mindig van mit tenni. Egy vállalkozót az viszi előre, ha lehetőségeket keres, ha nyitott szemmel jár, ha küzd, ha elfogadja, hogy vasárnap hajnalban is lehet munkaidő. Ha nem adja fel.
Biztos vagyok benne, hogy rengetegen azt válaszolnák, hogy az elmúlt 1 év borzalmas volt. Én a magam részéről mégis úgy érzem, hogy életem egyik legjobbja volt. Imádom ezt az életet, amit élek, és pozitívan tekintek előre. Szerintem csak így érdemes…
- Fotó & videó & podcast - 