Milyen szerencsés vagy, hogy az a munkád, hogy…

“Milyen szerencsés vagy, hogy az a munkád, hogy…” – hangzott el ez a mondat ma egy beszélgetés során. Nagyon jól esett, bár nem gondolom, hogy a szerencséhez lenne köze. Gyerekkoromban ügyvéd szerettem volna lenni, viszont egy ponton inkább a pénzügyi világ kezdett érdekelni, és a technológia.

Ha visszagondolok, 7 évesen nem házat, vagy autót építettem, hanem mobiltelefont és laptopot. A technológia már akkor is fontos volt számomra. És én átéltem a kazettás magnót, a CD-korszakot, az mp3 lejátszók 128MB-os tárhelye pedig őrületesnek tűnt. Aztán jött az iPod, és kiderült, hogy nem csak 16 dal fér el a zsebben. Ma meg már az is evidens, hogy elég egy 3G kapcsolat, és elérhetsz 16 milliót is.

Fejlődik a világ, és az én nézőpontjaim is változtak. Nemzetközi pénzügyet, nemzetközi nagyvállalati stratégiát tanultam, és imádtam azt a világot, ami irányította a technológiai fejlődést. Alapszakos diplomamunkám az iPad sikerességéről szólt, mesterdiplomám pedig az innovációt vizsgálta. És annyira magával ragadott a fejlődés, hogy akkor azt éreztem, hogy a technológia közelében kell tevékenykednem. Pénzügyesként, vagy vezetőként, mindegy is, csak legyek ott. És így is történt. Közgazdász voltam a világ több vezető vállalatánál is.

Aztán valami mégis elmúlt. Mert ráébredtem, hogy a technológiához, az innovációhoz teljesen más kapcsolat fűz. Csodálom, imádom, de nem abban a formában, ahogy addig gondoltam, mert a kreatív énem kiteljesítéséhez szerettem volna használni. Ez éppen egybeesett egy munkahelyi válsággal, amellyel párhuzamosan fotóssá váltam. És megérkeztem a technológia és a művészet találkozási pontjára, és megérkeztem oda, ahova nem szerencsével, nem is véletlenségből jutottam. Hanem bátorsággal, kockázatvállalással, verejtékkel, kudarcokkal, és őszinteséggel.

Elhagytam akkor a közel 100,000 fős nemzetközi csapatomat, hogy azt az utat járjam, ami mindig ott volt bennem, csak hasznos, és fontos kerülőutak mentén jutottam el oda.

“Milyen szerencsés vagy, hogy az a munkád, hogy…” – mondták. Nem szerencséből ma azt csinálom, amit szeretek, és a hobbim összefonódott a karrieremmel. Vállalkozóként evezek a kreativitás tengerén, és nem 100,000 ember közül vagyok 1, hanem magam vagyok a hajóm kapitánya. Nagyobb felelősség, nagyobb kockázat, nagyobb szabadság, nagyobb élvezet.

Ma is közgazdász vagyok, és fotós, és kreatív alkotó, és ember. Az a munkám, sőt életem, hogy mások életében lenyomatot hagyjak. Így született meg a márkám: eventomi, így született meg a mottóm: A te történeted. Hálás vagyok, ha elolvastad mindezt, és hálás vagyok, ha már korábban bizalmat szavaztál nekem, és a munkámnak. Ha pedig most jött meg a kedved, tudod, hol érsz el.

Pont ezen a héten fogalmaztam meg ezt: ha nem szereted a hétfőt, akkor nem azt csinálod, amit szeretsz. Ne szerencsés legyél, hanem bátor. És hallgass a belső hangra.