Mitől nő egy nő?

Nem csak, hogy nem tudom a választ erre a kérdésre, de talán nincs is rá válasz. És ez rendjén is van így. Sokkal inkább fontosnak tartom viszont azt, hogy a női portréfotózás alkalmával mégis feltegyem ezt a kérdést magamban. És akkor vagyok elégedett, ha a fotósorozat végére nem, hogy nem kapok választ, de azt érzem, hogy talán még távolabb is kerültem tőle.

Ugyanis így tudom elérni azt, hogy teljesen a modellemre figyeljek, azt keressem, ő milyen, ő mitől nő. Persze, vannak általánosnak gondolt “szabályok”, de mi van, ha ezek is megszeghetők, és pont emiatt lesz izgalmas a sorozat.

Nyilván férfiszemmel mást látok egy nőben, és sosem fogok tudni úgy fotózni, mint ahogy egy női fotós. És ez is rendjén van így. Sokan hisznek abban, hogy a fotózás túlnyomórészt pszichológia. Legfeljebb az arány tér el. Egészen szélsőséges esetben 90% is lehet. Én a magam részéről a 70-80%-os szintet tartom komfortosnak, mert számomra a technika, a beállítások, a fények, az utómunka is fontos. Jelenleg legalábbis ez jellemző a munkámra.

Így a fotózás már jóval az előtt elkezdődik, hogy megnyomom a gombot. Az időpont leegyeztetése, a modell hangszínének megismerése, egy beszélgetés, egy emberi kapcsolódás elengedhetetlen ahhoz, hogy a modell biztonságban érezze magát a stúdióban, a szabadban, vagy bárhol is történjen a fotózás.

Ugyanis ez egy erős bizalmi viszony arra az 1-2 órára, ahol a cél az, hogy a modell természetesen viselkedjen, és véletlenül se azon gondolkodjon, jól áll-e rajta a ruha, megfelelő-e a smink, vagy kihúzta-e otthon a vasalót.

Nekem fotósként az a feladatom, hogy egy olyan miliőt teremtsek, amiben egymásra hangolódva flow élmény az egész folyamat, és akár non-verbális jelekkel kísérletet tegyek annak kiderítésére, hogy ő mitől nő.

Például Brigi fotózása alatt egy kis chill zenét kapcsoltam, hogy könnyű legyen ellazulni. A stúdióba menet már beszélgettünk, és próbáltam kideríteni, milyen ő, mit szeret, mit gondol a világ dolgairól. Brigi nem is tudta, hogy mennyire ösztönösen mozog a kamera előtt, ezért nagyon izgult előtte. Viszont a fotózás 10. perce után éreztem, ahogy belefeledkezik mindebbe, és onnantól tudtunk egymásra figyelni, mint modell és fotós. Amint elfelejtette a külvilágot, megszűnt az izgulás, és sikerült előcsalogatni az ösztönösséget, és további instrukciókkal színesítve megszülettek azok a képek, amelyekből most bemutatok néhányat:

Egy női portré szerintem akkor izgalmas, ha benne van a modell személyisége, amit a fotós megpróbál egy-egy apró kreatív csavarral megfűszerezni. Ha úgy érzed, szeretnél magadról egy fotósorozatot, írj bátran (tomi@eventomi.net). Ilyenkor előzetesen átbeszéljük a ruhát, a frizurát, sminket, helyszínt, hangulatot, hogy olyan képek készüljenek, amiket szívesen teszel ki a nappali falára, vagy ajándékozol a párodnak, akár Valentin nap alkalmából.

Fogok még jelentkezni további női portrékkal itt a blogon, mert számomra is rendkívül izgalmas az a flow-élmény, ahogy megszületnek a képek. Egy gondolattal, inspirációval indul, és végül egy apró kis történet születik belőle. Szerintem.