Sowieso – eventomi cover

  1. Akadj rá véletlenül egy dalra, aminek habár elsőre nem érted a szövegét, mégis átjön az az energia, amit közvetít.
  2. Keresd meg a szövegét, és gyakorold a kiejtést addig, amíg teljesen rekedten rá nem jössz, hogy ez megunhatatlan.
  3. Ülj le a zongora elé, és gyakorold a zenei kíséretet.
  4. Vedd fel a dalt, és közben készíts róla videót is.
  5. Ne törődj vele, hogy a német kiejtésed, vagy az énekhangod egyáltalán nem tökéletes.

Ha a komfortzónám epicentruma Budapest, akkor képzeletben valahol Peruban járhattam. Mindezt azért, hogy fejlesszem azt a tapasztalást, hogy milyen a kamera másik oldalán lenni. Hiszen az ügyfeleimnek hogyan mondjam el, hogy viselkedjenek természetesen, ha magam sosem próbáltam milyen a fényben állni/ülni. Azt gondolom, akkor tudok hitelesen tanácsot adni, bátorítani, megnyugtatni, ha nagyon pontosan tudom, miről is beszélek.

Ennek persze az az ára, hogy magamat is olyan helyzetek elé kell állítani, amik akár cikinek is tűnhetnek, végső soron a tapasztalat megszerzése által mégis azt szolgálják, hogy magas szintű videós és fotós szolgáltatást tudjak nyújtani ügyfeleimnek. És ezzel azt is közlöm, hogy én is hús-vér ember vagyok, nem csak egy márkanév, egy logo, egy e-mail cím.

Talán 1 évvel ezelőtt még nem tettem volna fel ugyanezt a videót, mert tartottam volna attól, mi van, ha valakinek nem tetszik. Ma már tudom, hogy szerencsére nem tetszik mindenkinek. És azt is tudom, hogy lesz, aki elmosolyodik, lesz, aki továbbkapcsol, lesz, aki inspirációt nyer, és lesz, aki furcsán néz majd.

Viszont bátran nekivágtam, mert tudtam, hogy a komfortzónán kívüli mókát találtam magamnak, és nagyon élveztem, mert fejlődtem a feladatban. Mindeközben pedig jól szórakoztam. Magamon, a helyzeten, és azon, hogy soha életemben nem próbálkoztam németül előadni (leszámítva egy kisiskolás produkciót, ahol madárnak öltözve énekeltem duettet).

Miről szól ez az egész? A határaim átlépéséről, a zongora leporolásáról, és az új kamerám beállításainak próbálgatásáról. És persze rólad, mert így tudom hitelesen elmesélni a te történeted.

Köszi Adél és Bence, hogy megismertettétek velem ezt a dalt, még ha nekem soha nem is lesz milliós nézettségem rajta.