Jó éjt Tom Newgie!

2017. február 1-én startolt el az első blogom (tomnewgie.com – de már ne is kattints rá, nem létezik), amit Tom Newgie néven indítottam útjának azzal a szlogennel, hogy az élet csodaszép, és mi magunk tesszük azzá. Rengeteg idő telt el azóta, rengeteg történéssel, viszont úgy hozta az élet, hogy 179 bejegyzés, 180,000 legépelt karakter után elbúcsúzom tőle.

Már egy ideje ott nem született bejegyzés, hiszen itt írok már, és úgy éreztem, az ottani hangnem, az ottani srác már nem én vagyok, így bármennyire is szeretem a márkát. És természetesen továbbra is imádom a logót, amit egy építész barátom tervezett (eventomi logóját is neki köszönhetem), és továbbra is büszkén iszom a kávém a saját logós bögrémből. Viszont csak azért fenntartani nem szerettem volna, hogy legyen, így a domain megújítás pillanatában elhatároztam, hogy ilyen formában elbúcsúzom tőle. És ennek az ideje most jött el.

Rengeteget tanultam abból a blogból, írásokkal, zenékkel, videókkal jelentkeztem, és a sors furcsa fintora, hogy akkor mindez izgalmas hobbi volt, ma pedig pontosan abból a kiszabadított kreativitásból élek, amihez az ott szerzett tapasztalatok is nagyban hozzájárultak.

Szóval ez egyáltalán nem könnyes búcsú, egy nagyon fontos fejezet lezárása inkább, amit most végleg felvált az ezen az oldalon vezetett blog szekció. Persze itt kicsit más a téma, mert míg Tom Newgie önfejlesztős, mélyebb gondolatokat feszegető volt, addig eventomi több szakmai poszttal jelentkezik, de mégsem kizárva az érzelmesebb hangnemet. Szóval teljesen rendjén van ez így, és hálás vagyok, hogy itt folytathatom az írást.

Tom Newgie mindig a kedvenc márkáim között marad, és mindig emlékeztetni fog életem azon izgalmas éveire, amikor teljes nyitottsággal megtaláltam magamat.

Jó éjt Tom Newgie!