Ki vagyok én?

Beugratós a kérdés, hiszen magam sem tudom pontosan megfogalmazni rá a választ. Ami biztos, hogy ahogy egyre jobban megismerem magam, ráébredek, hogy mennyi mindent nem tudok még magamról.

Szóval ki vagyok én? Egy kíváncsi felfedező, aki egyre kevésbé rezzen össze attól, ha zsákutcába téved, mert mostmár bátran visszatolatok, és már lépek is tovább. A felfedezés pedig a fotózásban is folyamatosan zajlik. Nem biztos, hogy ugyanazt gondolom, mint fél éve, és nem biztos, hogy ugyanazt szeretném megvalósítani, mint tegnap. Keresem az utam, mint bárki más, és elfogadom, hogy lesznek benne hullámvölgyek.

Keresem az inspiráló embereket, az inspiráló történeteket, és cserébe azt is kutatom, vajon én tudok-e valakit inspirálni. Olyan emberekkel veszem tehát magam körül, akik bizonyos ideig velem tartanak az utamon. Mivel pedig nem tudhatom, hogy ez meddig fog tartani, ezért igyekszem a lehető legtöbbet megtudni róluk, és a lehető legintenzívebben inspirálódni tőlük.

Akivel nincs dolgom az életben, arra már nem szánok energiát. Hidd el, ebben nincs semmi nagyképűség, egész egyszerűen rövid az élet ahhoz, hogy elvesztegessük erre az időnket. Szóval a számomra értékes beszélgetéseket, embereket, gondolatokat, pillanatokat keresem, amiből lehet, hogy fénykép készül, lehet, hogy egy bejegyzést ihlet, de az is lehet, hogy megmarad kizárólag az én emlékezetemben.

Ami biztos, hogy hajt a felfedezés szabadsága, és nem tudhatom, mit hoz a holnap, de már nem is görcsölök rajta. Maradok mindössze hálás azért, ami velem történik, és azokért, akikkel mindez megtörténik.

Hogy ki vagyok én? Számít egyáltalán?