Illúzió, avagy a látszat nem mindig csal

Kaptam egy izgalmas képet, amivel kapcsolatban biztos voltam, hogy “manipulációval” készült. Mégis nagyon megihletett, és elhatároztam, hogy én is készítek egyet, ami hasonló, mégis más. Ez lett a ‘glapple’ projekt, ‘glass’ és ‘apple’.

Úgy kezdődött, hogy elhatároztam, a kép elkészítéséhez semmilyen külső segítséget nem veszek igénybe, nem nézek utána, hogyan készülhetett. Addig gondolkodtam, amíg a saját ötletemmel elő nem álltam. Ez sok-sok perc gondolkodást jelentett, és amikor a fejemben megszületett a koncepció, akkor is hosszú idő volt, mire megtaláltam minden kiegészítőt, és eszközt.

Amint összeszedtem mindent, nekiláttam, és egy tesztelési szakasz következett. Mert nem minden kellék bizonyult végül hasznosnak. Amint véglegessé vált az arzenál, elkezdődött maga a fotózás. Nos, ez is beletelt egy kis időbe, és sok kép készült, hogy végül elkészülhessen egyetlen egy.

Az utómunka pedig jó néhány óra volt, még úgy is, hogy addigra már teljesen összeállt minden gondolat a fejemben. Szóval, ha azt hitted, hogy a fotózás csak a gomb megnyomásáról szól, akkor tévedsz. A gondolattól a kész képig rengeteg munka övezi, és mindegyik fázis valami másért izgalmas.

Ezen a képen egy illúziót, egy kérdőjelet szerettem volna érzékeltetni. Hogy elgondolkodj, minden az, aminek látszik, avagy semmi sem az? Valójában ez ránk, emberekre is jellemző. Megítélünk dolgokat, személyeket az első benyomás alapján, vagy első pillantásra, ugyanakkor kiderülhet, hogyha jobban megnézzük, amit látunk, akkor teljesen más következtetésre jutunk.

Megítéljük mások sikereit, mások érzéseit, irigyeljük – ugyanakkor a befektetett munkát már nem – mások tökéletesnek tűnő életét. Szóval a képpel azt szeretném üzenni, hogy ne ítélkezz, és legfőképpen nézz a dolgok mögé. Ki tudja, talán több érték van a környezetedben, mint elsőre hinnéd.