Az élet egy sakkjátszma

Az élet olyan, mint egy sakkjátszma, ahol nem látjuk a mezőket, ezért nem mindig tudjuk, hogy éppen hova lépünk. Ennek ellenére fontos, hogy merjünk kilépni a tömegből, és kiállni olyan dolgokért, amik fontosak számunkra, és hiszünk bennük. Szinte garantált, hogy idővel csatlakozni fognak hozzánk.

Talán az életben – mint a sakkban – is fontos, hogy néhány lépéssel előre tudjunk gondolkodni, mégis, kellő rugalmasság kell ahhoz, hogy az időközben történt változásokhoz tudjunk alkalmazkodni. Továbbá fontos az is, hogy tudjunk csapatban gondolkodni, úgy, hogy – képletesen értve – ne kelljen feláldozni a futót, vagy a bástyát.

Fotósként, videósként – mint ahogy egyik szakmában sem – nem könnyű a jelen helyzet megélése, mégis, a kreatív energiák tudatos megélése nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy egyrészt önkifejezésünk fejlődjön a képi világban, másrészt pedig olyan új tapasztalatokra tegyünk szert, amelyek későbbi munkáink során is hasznosak lesznek.

Én elsősorban témákat keresek, bármerre megyek a lakásban, kertben (és nem tovább!), akkor hagyom, hogy a szemem meglásson 1-1 érdekes dolgot, ami inspirálóan tud rám hatni. Ez lehet egy régi könyv, egy konyhai eszköz, vagy csak egy felvillanó emlék. És ilyenkor gondolatban eljátszom azzal, hogy vajon hogyan fotóznám le, milyen érzés, milyen mondanivaló lenne fontos számomra. Előfordul, hogy a gondolatnál nem jutok tovább, előfordul, hogy nekiállok, majd végül nem lesz belőle semmi, és megesik, hogy végül kidolgozott kép, videó válik belőle.

Ez talán azért fontos, mert új témákat tudok kipróbálni, és tét nélkül tudok hibázni. És gyakorolhatom azt is, milyen magamnak bevallani, hogy az adott “projekt” még nem érett meg igazán, így jobb, ha elvész a nullák és egyesek digitális erdejében.

Az élet egy sakkjátszma, és habár mostanság rengeteg patthelyzetre kényszerülünk mindannyian, fontos tudni, hogy a saját belső világunkat, a képzelőerőnket semmi nem korlátozhatja. Ez fotósként pedig most kimondottan előnyös időszak. Hiszen a lelassult világban ezt könnyebb megélni. Azt hiszem, ez is hozzájárul a – mondhatnám nagyképűen – művészetemhez.

Szóval én most a dinamikus tanulás, fejlődés időszakát élem meg, és próbálom izzó szorgalommal, alázattal fejleszteni magam az életem és munkám több frontján is, hogy majd újra készen álljak a “kinti” világ határtalan felfedezésére. Nagyon várom már!