Ma is 4:40-kor keltem, hogy a futópadon már korán reggel lefussam szokásos szerdai 10 km-es távomat. A reggeli fahéjas, kaviáros palacsinta volt, amit egy kókusztejes cappuccino követett, kivételesen olasz helyett nicaraguai kávéőrleményből.
Délelőtt elolvastam 3 könyvet, és a 100. fekvőtámasz után feltettem magamnak a kérdést, miért nem sütök vegán répatortát? Sütöttem. Aztán megtartottam online, videós tippekről szóló workshopomat, ahol szerencsére 270 résztvevő vágott egymás szavába a kérdésekre szánt szekcióban.
Ezt követően kiültem a teraszra, hogy a hóesésben gyönyörködve nézzem, ahogy az utcán nincs senki. Gyönyörű látvány volt.
Az ünnepi ebéd mi más lehetett volna, mint tüttyölt ratyli. Ha nem ismered, keress rá, vatyálósan a legfinomabb. Elmosogattam volna, de a gémeskútról nem tudtam vizet hozni, mert teljesen befagyott. Ott egye meg a dér, inkább kidobtam a tányérokat.
A délután az élet értelmének kutatásával telt egy könnyed meditáció kíséretében, és amikor a füstölőtől fulladozva kinyitottam az ablakot, a lágy sarkvidéki szellő egy illatot hozott be az ablakon.
A változás illatát. Ami új szokásokra, régi hiedelmek lebontására tanítja az emberiséget. Eszembe jutott, hogy ehhez én is hozzá tudok járulni, ezért a Nemzeti Badarság Irodába jelentkeztem gyakornoknak, hogy online felületeiken értékes írásaimmal segíthessek.
Most pedig megyek inget vasalni, ugyanis mindjárt kezdődik az utolsó körös skype interjú, és még meg kell borotválkoznom, ugyanis három hét alatt óriási szakállam nőtt. De ugye boltba sem könnyű eljutni, és ha nincs itthon borotva…
Még nincs vége a napnak, de már most azt érzem, hogy hatalmas sikerként könyvelhetem el ezt is. A tanulság talán annyi lehet, hogy három dolog biztos az életben: vagy tudsz rendesen számolni, vagy ne mássz fára, mert a hazug embert hamarabb utolérik, mint kacsa a nokedlit.
Ültessetek ti is lilahagymát! Szép napot!
- Fotó & videó & podcast - 